Sport tekintetében az iskolás évek többnyire a versenyzés kezdetét jelentik. A korai évek a sporthoz kapcsolódó szeretet és örömélmény alapjait teremtik meg, a 6-12 éves kor pedig a sportélmények gerincét, tartóoszlopát alkotja. Ebben az életkori szakaszban a tanulás és a fejlődés áll a középpontban. A fizikai változás inkább fokozatos, kevésbé látványos, mint az ezt megelőző és követő időszakokban.

I. A gondolkodás világa II. Érzelmek, érzelemszabályozás világa III. Társas kapcsolatok világa IV. Önbizalom világa

A gyerekek a szülők érzéseit, véleményeit, nem elsősorban a szavaik alapján értelmezik, sokkal érzékenyebbek a szavakon túli, akarattal nehezebben irányítható szülői viselkedésre, jelekre. Figyeljünk azokra az üzenetekre, melyeket nem csak szóban, de mimikánkkal, tekintetünkkel, hanghordozásunkkal is közvetítünk a fiatalnak.

A családi közeg a legoptimálisabb a gyermek felnevelésére, és ezért a család az a közeg, ahol a sporttal kapcsolatos meghatározó élmények, minták, hatások érnek minket.

A családoknak és a felnevelkedő gyerekeknek is meg kell birkózniuk a múltból örökölt kapcsolati mintákkal, családi titkokkal és mítoszokkal, melyek hiedelemmé alakulnak. Ilyen például a „mi családunkban...”, a „szeretjük a focit”, „nálunk nem szabad...”.

A sport családban betöltött funkcióiban, az életmódunk „választásában”, az egészségünk megőrzésében, a betegségek megelőzésében, a szabadidő és élsportokban a szülői befolyás az egyik meghatározó tényező. A szülők szerepmintája meghatározó a sporttevékenység kialakulásában és folytatásában. Ha a szülő maga is sportol, vagy sportos tevékenységet (kirándul, táncol, túrázik), rendszeres testedzést végez, akkor ez a szerephatás az egyik legerősebb arra, hogy a gyermek maga is sportoljon.

A szülők a gyerekeikkel kapcsolatos hiedelmeik és percepcióik – pl.: miben és mely területen látják ügyesnek, motiváltnak, stb.– nagymértékben a gyermek nemével, a szülők nemhez tartozó elvárásaival, értékeivel áll összefüggésben, amelyet a szülő a saját sztereotípiái is befolyásolnak. Ugyanakkor a szülői hiedelemrendszer meghatározza azt is, hogy a szülő mely értékeket tartja elsődlegesnek – pl.: inkább a zenét, tanulást –, hiszen a gyerektől elvárt teljesítményt elsősorban a szülő által preferált területen támogatja és értékeli a szülő.

Optimális esetben a szülői, családi szerepek és a pedagógusi, edzői sportszerepek elkülönülnek egymástól. E két önálló rendszer együttműködik a saját határaival és hálózataival. Elsősorban a család támogatja, segíti a gyermek fejlődését és a sport szeretetét, míg a pedagógus, az edző más hangsúlyokkal és rendszerint sportágspecifikus feladatokkal, szabályokkal, módszerekkel, keretekkel befolyásolja, és tanítja a sportoló gyermeket.

Járjunk jó példával, és ha még nem kezdtünk el egészségesen élni, sportolni, ennek elkezdése sosem késő, hiszen a gyermek sporttevékenysége a szülőkre is visszahat.