Sport tekintetében az iskolás évek többnyire a versenyzés kezdetét jelentik. A korai évek a sporthoz kapcsolódó szeretet és örömélmény alapjait teremtik meg, a 6-12 éves kor pedig a sportélmények gerincét, tartóoszlopát alkotja. Ebben az életkori szakaszban a tanulás és a fejlődés áll a középpontban. A fizikai változás inkább fokozatos, kevésbé látványos, mint az ezt megelőző és követő időszakokban.
Két fontos kihívás van: a készségek és képességek fejlődése, valamint a barátságok, kortárskapcsolatok alapítása, csiszolgatása.
A készségek, képességek fejlődésében nagy szerepe van az iskolának, a gyerekek és szüleik számos iskolai és azon kívüli program közül választhatnak. Fontos, hogy a szülő ne akarja egyszerre nyelvórákra, edzésre és zeneórákra járatni a gyermekét, mert a túl sok feladat pont a fejlődés és a tanulás örömét veszi el. Sport terén, ha a gyerek megéli a mozgásból fakadó élvezetet, álmodozhat, megtapasztalja saját fejlődését, és még jó társaságba is kerül, akkor hosszú távon képes elköteleződni a sportága mellett.
Sporttal kapcsolatos jellegzetességek:
Nagyon sok fiatal el tudja sajátítani a különféle sportágak alapkészségeit, de tehetségtől függetlenül sem szabad elfeledkezni arról, hogy a fizikai és egyéb területek fejlődése még nem fejeződött be.
- Látás: A mélység észlelése (milyen távol vagy közel van valami), a mozgó tárgyak pontos helyzetének megítélése legalább 12 éves korig fejlődésben van. A perifériás látás és a figura-háttér elkülönítés (pl.: „Milyen messze van az a védő a csapattársamtól a pályán?”) folyamatosan fejlődik.
- Hallás: Akusztikus memória („Mit mondott az edző a stratégiáról?”) és a hallási diszkrimináció („Ez a bíró sípja vagy a szurkolók zaja volt?”)
A „szakmai fegyelmezetlenségek” mögött néha még a képességek éretlenségét találhatjuk.
Következő lecke: A viselkedés négy világa
