A családoknak és a felnevelkedő gyerekeknek is meg kell birkózniuk a múltból örökölt kapcsolati mintákkal, családi titkokkal és mítoszokkal, melyek hiedelemmé alakulnak. Ilyen például a „mi családunkban...”, a „szeretjük a focit”, „nálunk nem szabad...”.
A családot többgenerációs rendszerként és hálózatként megközelítő családterápiás irodalomból ismert, hogy a szülői hiedelmek és mítoszok nem csak a jelenben, hanem több generáción keresztül hatnak. Ez az ún. családi forgatókönyv, amely – mint egy film forgatókönyve – „előírja”, mit és hogyan szükséges tennünk a „mi” családunkban. Sokszor nem vagyunk tudatában annak, hogy valójában belső családi szabályokat követünk. Ilyen hagyományok, történetek lehetnek a sporttal, sikerrel, boldogulással, vagy éppen a történelmi viharok traumáival kapcsolatosak, melyek befolyásolhatják a női-férfi szerepekről, sportról, dohányzásról, alkoholról való gondolkodást.
Azt a jelenséget, amikor egy családtag – leggyakrabban, de nem mindig a szülő – tudatos és tudattalan vágyait valósítja meg a gyermek, ún. családi delegációnak nevezzük. Ez a jelenség nem feltétlenül negatív (gondoljunk csak a többgenerációs családi vállalkozásokra, jogász-orvos családokra). A problémát az jelentheti, ha a delegáció olyan mértékű, amely a delegált személy – leggyakrabban a gyermek – önálló döntéseit, pár- és pályaválasztását, jövőjét korlátozza. Ilyen esetben előfordulhat, hogy a fiatal önértékelése, önbizalma, érzelmi érettsége sínyli meg az erőltetett küldetést.
Amikor a szülő saját álmai összekeverednek gyermekei sportsikereinek lehetőségeivel, ez nem csak lelki nyomást gyakorolhat a gyerekekre, hanem a családi harmóniát is megtörheti. A gyerek számára sokszor nehéz különbséget tenni, hogy mi az, ami a személyének szól, és mi szól az általa elért sikernek. A „Nyertél?” kérdésre adott igenlő válasz mindig szeretetet, elismerést eredményez a szülő részéről. Nem válasz esetén azonban sokszor összekeveredhet a szülő saját álmaiban és elvárásaiban való csalódás és a gyermek iránt érzett szülői szeretet. Hiába akarja a szülő „csak a legtöbbet” kihozni a gyermekéből, annak számára ez a túlzott eredménycentrikusság sokszor traumát jelenthet, hiszen úgy érzi, a szülői szeretet a sikernek szól, és csupán akkor fogják szeretni, ha „nyer”.
Előző lecke: A család szerepe a sportban, sportoló a családban
Következő lecke: Szülői modellhatás
