Névjegy: Szabó István
Születési dátum: 1968. 02. 21.
Központ: Csíkszereda
Korábbi klubok: Miskolci Hoki Klub

Gyermekkor, sporthoz fűződő viszony kialakulása

Csíkszeredában születtem, és már korai gyerekkorban megismerkedtem a jégkoronggal, és még korábban a korcsolyázással. Ami teljesen természetes volt városunkban kiváltképp abban az időben. Az utcákon, tömbházak előtt, a réten, amikor csak lehetett, a korcsolya, hokibot és korong mindig kéznél volt. Először édesapám vitt korcsolyázni a szabadba, szánkón öltöztünk. Később az első osztályból toboroztak hokiedzésekre. Akkor már egész jól koriztam, legalábbis a többi gyerekhez képest. Gyerekként mindenki olyan szeretett volna lenni, mint az akkori példaképek. Legnagyobb élményt a hokimeccsek jelentették.

Pályaív

A helyi csapatoknál játszottam fokozatosan a lépcsőket megmászva. Egész addig, amíg a katonai szolgálatra a katonacsapathoz kellett berokulni. Kezdődött az ISK-nál, majd a „kicsi” Sportklubnál. A katonai szolgálat alatt a Steaua, majd a Marosvásárhelyi ASA következett, utána a Haladás, majd a helyi elsőszámú csapat, a Sportklub jött. Ezután volt egy időszak, amikor a Miskolci Hoki Klubnál játszottam. Ugyanott gyerekcsapatoknál is edzősködtem. Mikor hazatértem, még egy rövid ideig a Sportklubnál voltam leigazolva, viszont az akkori gazdasági helyzet miatt váltottam, és az aktív sportot az üzleti szegmensre cseréltem. Ennek ellenére soha nem szakítottam vele, mai napig is járunk heti 2 alkalommal hokizni a régi játékosokkal.

Edzői hivatás

Született a fiam, és amikor a gilicseken már meg tudott állni, elkezdtem tanítgatni. Előtörtek a régi emlékek, amiket egy időre fehérre „bemeszeltem” (Sarányi Zoltán). Egyre jobban beleástam magam a korcsolyázás technikájába. Több tanulmányt, dolgozatot és számtalan oktatóvideó tanulmányoztam át a jelen oktatási stílusának, technikai részleteinek elsajátítása érdekében. Ekkor rájöttem, hogy nagyon sok a hiányosság ezen a téren, és hogy tulajdonképpen ez az alapja a jégkorongnak.

Eldöntöttem magamban, hogy ezentúl ezt akarom csinálni , és minden mást félretettem. Sokat tanultam, gyakoroltam, amíg ezt meg tudtam valósítani, de megérte. Azt csinálom, amit szeretek, és amihez a legjobban értek. Jobb sincs annál, amikor a gyerekek hálásak a beléjük fektetett munkádért, bizalmadért, és az utcán hangosan, távolról kiáltanak: „Szia, tanár bácsi” vagy „edző bácsi”

Értékrend/filozófia

Elsősorban lelkileg, fizikailag egészséges, magabiztos gyerekeket szeretnék nevelni egy kellemes, családias környezetben, ahol jól érzik magukat, és szívesen jönnek hokizni. Megtanítani egy közösségben lenni, beilleszkedni, és hasznos része lenni annak, ahol jól érzik magukat. Fizikai, szellemi és technikai fejlődésüket játékosan kell elérniük. Így szeretném felkészíteni úgy a sportra, mint a mindennapi életre.

Siker

Sikert már az jelent, ha a fentiekben említett célunkat elérjük. Továbbá, ha önmagunkhoz képest előbbre léptünk, haladtunk. Technikailag: legyenek magabiztosak a jégen, a korosztálynak megfelelő készségeket minél jobban sajátítsák el. Majd jöhet a következő lépés, amikor hasonlíthatjuk magunkat egy magasabb szinten lévő játékoshoz vagy csapathoz. Például abban mérhetjük ezt, hogy a szezon kezdetétől a szezon végéig mennyire sikerült felzárkózni, közelebb jutni.

Bónusz

Hobbi: hoki
Kedvenc csapatok: Pittsburgh Penguins, Tampa Bay Lightning
Kedvenc játékosok: Kucherov, Connor McDavid
Legemlékezetesebb pillanat edzőként: Az egyik jatekos: „Edző bácsi, ez volt a legjobb nap az életemből.”  Egy másik játékos: „Edző bácsi! Nagyon jóóó vagy!” :-)