Névjegy: Gyenge Tamás
Születési dátum: 1996. február 4.
Központ: Felcsík SK

Gyerekkor, sporthoz fűződő viszony kialakulása

Csíkszeredában születtem, Csíkkarcfalván nőttem fel, jelenleg is itt élek. A falu életében a jégkorong már nagyon régóta jelen van, és fontos szerepet tölt be.

Már nagyon fiatalon, 7-8 évesen kapcsolatba kerültem a sportággal. Első korcsolyázásom a mostani műjégpálya helyén található jégfelületen történt. Akkoriban a jégfelület még palánkkal sem volt ellátva majd később fa palánk került a jég köré. A jégpálya a csíkkarcfalvi iskola udvarán volt így a tornaórák nagyrészén korcsolyáztunk. Az akkori tornatanár, akit mostanra már kollégámnak mondhatok, vont be a jégkorongozásba, és adta az első jégkorong-felszerelést a kezembe. A döntés egyszerű volt, kötelező jégkorongozni. Általa kerültem kapcsolatba a jégkoronggal, és így kezdődött a hoki iránti szeretetem.

Pályaív

Csak az utánpótlás szintjén jégkorongoztam. Gyerek csapatokban játszottam 8. osztályos koromig. Az általános iskola végén adott volt a kérdés, tanulás vagy jégkorong? Rövid időn belül el kellett döntenem, hogy a tanulást választom, és gimnáziumba folytatom tanulmányaimat, vagy éppen a jégkorong mellett döntök. A döntéshozatalban végül a sors, az élet is segített, ugyanis egy sérülés miatt a mérleg átbilleni látszott a tanulás oldalára. Egy keresztszalag-szakadás és egy műtét után a tanulást választottam, így véget ért a jégkorongos pályafutásom.

Edzői hivatás

Tanulmányaim elvégzése után, éreztem egyfajta ürességet a sport iránt, mivel a műtétnek köszönhetően, nem jégkorongoztam tovább. Így keveset sportoltam, pedig nagyon szeretettem volna folytatni a labdarúgást, a jégkorongot, bármit. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy ha már nem sportolhattam akkor a sporton, a jégkorongon belüli munkát szeretnék végezni. A Felcsík SK utánpótlás csapatainál kezdhettem az edzői pályafutásom, amit első perctől nagyon megszerettem. Ennek köszönhetően az edzői munkából, hivatásból nem „munkahely” címszó alakult ki bennem, hanem inkább hasonlítanám a „hobbi” szóhoz, mivel mindig úgy éreztem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és amit jó kedvvel tudok minden nap űzni.

Értékrend/filozófia

Az utánpótláskorú sportolókkal igyekszem aszerint dolgozni, hogy minden olyan gyerek, aki találkozik ezzel a sporttal, az megszeresse, és ezáltal önszántából, jó kedvvel és odaadóan jégkorongozzon.

Kis korban, nagyon fontosnak tartom, hogy a jégpálya a kishokisok számára egy olyan hely legyen, ahol sokat tudnak szórakozni, játszani, emiatt szeressék meg ezt a sportot, a jégkorongot. Ahogyan haladunk a korosztályos csapatokban felfelé, már azt szeretném elérni, hogy a gyerekekben kialakuljon egyfajta munkamorál, és a tanulás mellett nagy hangsúlyt fektessenek az önálló munkára, saját maguk képzésére, és az edzéseken való maximális teljesítményre.

Siker

Edzőként a siker utánpótlás szinten számomra azt jelenti, hogy a bennem rejlő jókedvet át tudjam adni a gyerekeknek, és ezáltal minél több gyerekkel képes legyek megszerettetni a jégkorongot. Ugyanakkor amit régebb kaptam, és amit megtanultam a jégkoronggal kapcsolatosan, azt a tudást, tovább szeretném adni a fiatalabbaknak. Hosszú távon sikert jelentene közös munkával, a többi edzővel karöltve, eredményes és sikeres székely hokisokat nevelni.

Bónusz
Hobbi: természetjárás, vadállatok, sok másik sport
Kedvenc csapatok: Pittsburgh Penguins
Kedvenc játékosok: Jake Guentzel, Conor Sheary, Matt Murray
Legemlékezetesebb pillanat edzőként: a 2016-2017-es szezonban a Transylvanian Hockey League-ben (THL) az U14-es korosztállyal elért első helyezés