Névjegy: Bán-Széll István
Születési dátum: 1955. december 10.
Központ: VSK Székelyudvarhely
Korábbi klubok: ISK Székelyudvarhely
Gyerekkor, sporthoz fűződő viszony kialakulása
Székelyudvarhelyen születtem és nőttem fel. Már zsenge gyerekkoromban kapcsolatba kerültem különféle sportágakkal (labdarúgás, jégkorong), mivel a sportpályák közvetlen közelébe laktunk, de kipróbáltam magam a teremsportokban is (asztalitenisz, birkózás).
Pályaív
Középiskolás koromtól nyáron futballoztunk, télen meg hokiztunk ifjúsági bajnokságokban. Mikor 18 éves lettem döntenem kellett, hogy futball vagy hoki? A jégkorong mellett döntöttem, mert azt vallom, hogy a labdába bárki bele tud rúgni, viszont két pengén jégen csúszni, ütővel a kezekben játszani egy fekete „egérrel” nem mindenkinek sikerül. Ekkor kerültem be az udvarhelyi Küküllő felnőtt csapatába, amelyik az A divízió második értékcsoportjának volt tagja. Továbbra is futballoztam a körzeti bajnokságban.
Két évre rá katonai szolgálatot teljesítettem Sepsiszentgyörgyön, ahol néhány lelkes gyergyói, udvarhelyi és szentgyörgyi játékossal csapatot alapítottunk (volt IMASA), amelyik az első évben megnyerte a B divíziót, majd a következő évben az A divízió második csoportjában szerepelt. A katonaság befejeztével hazatértem, és a Küküllő csapatának voltam játékosa és kapitánya 1990-ig, amikor anyagi támogatás hiányában megszüntették a jégkorongot városunkban. Ebben az időszakban egyszer kaptam meghívót a román B válogatottba (ilyen is létezett), és elvégeztem a jégkorong edzői tanfolyamot. Jelenleg az udvarhelyi Hokisokk csapatát „erősítem”.
Mivel foglalkozott még a jégkorongon kívül?
Mivel abban az időben nem voltunk profi játékosok, dolgoznunk is kellett, így elvégeztem egy géptervezői technikumot is. 1990-ben kerültem a székelyudvarhelyi ISK-hoz, ahol jégkorongedzőként dolgoztam 1995-ig, amíg itt is megszűnt a jégkorong szakosztály. Ekkor megkerestek a Román Gyeplabda Szövetségtől, és megalakult a gyeplabda szakosztály. Harmadik osztályos gyerekekkel kezdtük el megtanulni nulláról a gyeplabdát. Nagyon jó csoportokat (fiúkat és lányokat) választottunk, és már a második bajnoki szezonunkban ezüstérmet szereztünk az ifi III-ban.
Az ezt követő 6 évben ezzel a generációval az összes országos bajnokságot megnyertük (ifi II és ifi I kategóriákban). Eközben megbízást kaptam a román ifjúsági válogatott kapitányi teendőinek elvégzésére, amit különböző korosztályoknál 10 éven keresztül láttam el. Ebben az időszakban 4 Balkán-bajnokságot nyertünk, Európa-kupán (C csoport) bronzérmet szereztünk. Klubcsapatunkkal nemzetközi tornákat nyertünk (Ausztriában, Hollandiában), világkupán és BEK-en vettünk részt. Időközben elvégeztem az ANEFS gyeplabda edzői szakot is. A következő generációkkal is nyertünk országos bajnokságokat, lánycsapatokkal is.
Edzői hivatás
Mivel nagyon fiatalon végeztem el az edzői tanfolyamot, segédedzői feladatokat is kaptam a Küküllő felnőtt csapatnál. Ugyanakkor gyerekekkel kezdtem foglalkozni, és nagyon tetszett, milyen fogékonyak az új dolgokra. Ennek hatására úgy döntöttem, az edzői tevékenység lesz a hivatásom.
Állandó kihívást, folytonos tanulást, fejlődést jelent. Megpróbálom jó sportolókká nevelni a gyerekeket, és megtanítani őket a játék iránti tiszteletre, sportszerű viselkedésre, becsületre.
Értékrend/filozófia
Az utánpótláskorú gyerekeket egy családhoz tartozóknak tartom, ahol kijár a dicséret, ösztönzés, de a fegyelmezés is. Az edzői felfogásom szerint oktatom őket: „Valamit mindig valamiért.” Eszerint ha adsz, ha jól dolgozol akkor kapsz is, eredményeket, sikereket érsz el.
Siker
A siker a gyerekek örömét, az elvégzett munka eredményét jelenti számomra.
Bónusz:
Hobbi: Gombászás
Kedvenc csapatok: Gyergyói Hoki Klub, Csíkszeredai Sportklub, Pittsburgh Penguins
Kedvenc játékosok: Alekcsandr Ovecskin, Fodor Csanád
Legemlékezetesebb pillanat edzőként: a Mostban, Csehországban megrendezett Húsvét Kupa 2019-ből, az U16-os korosztáll