A latin eredetű „movere” szóból származik, jelentése: mozgatni. A viselkedés, magatartás kiváltásában, szabályozásában, fenntartásában szerepet játszó tényezők összessége.

Általánosan elfogadott álláspont, hogy az emberi cselekedetek többsége célvezérelt, vagyis tudatos célok által irányított. Az emberek motivációja azért különböző, mert eltérőek a teljesítménycéljaik.

Az, hogy egy adott visszajelzés helyén való-e, számos tényezőtől függ, beleértve az edzés légkörét, a fiatal és a nevelő közötti kapcsolatot is. Célom inkább megkönnyíteni annak megértését, hogy miért lehetséges az, hogy még a jó szándékú magatartásformák is nem várt vagy akár negatív módon hathatnak a gyermek motivációjára.

Ha egy sportoló külsőleg motivált, akkor valamilyen külső cél elérése érdekében edz és versenyez. Legfőbb célja a fizetés, juttatások, a trófea megszerzése, a sporttal járó népszerűség hajhászása, valamint az esetleges ösztöndíj elnyerése. A belülről motivált sportoló azonban úgy érzi, a sport az az önmegvalósítás forrása. Élvezi, hogy a játék a szabad döntés, választás eredménye, mely önmagában örömmel és élvezettel tölti el a versenyzőt.

A teljesítménymotiváció – kortól, nemtől függetlenül – az egyénnek azt a késztetését foglalja magában, hogy élete során minél nagyobb teljesítmény elérésére törekedjen, mert ez növeli az önbizalmat, személyes hatékonyság érzetét.

Az igazi élményt és boldogságot az okozza, ha a gyerek meg tudja élni a sport önfejlesztő jellegét, motivációját a szülők, edzők elfogadják. Az sport élményfaktorát növeli, ha a nevelők saját céljaikat különválasztják, a gyerekét tiszteletben tartják, és teljesítményelvárásukkal nem terhelik.