A motivációnak kétféle forrása lehet: külső (extrinzik) és belső (intrinzik).
Ha egy sportoló külsőleg motivált, akkor valamilyen külső cél elérése érdekében edz és versenyez. Legfőbb célja a fizetés, juttatások, a trófea megszerzése, a sporttal járó népszerűség hajhászása, valamint az esetleges ösztöndíj elnyerése. A belülről motivált sportoló azonban úgy érzi, a sport az az önmegvalósítás forrása. Élvezi, hogy a játék a szabad döntés, választás eredménye, mely önmagában örömmel és élvezettel tölti el a versenyzőt.
A belső motiváció akkor a legnagyobb, ha megvalósul az önállóság, valahova tartozás és kompetencia érzés háromszöge.
Deci és Ryan elmélete (1985)
A külső és belső motivációnak különböző típusait különböztette meg elméletében Deci és Ryan. Szerintük egy sportoló motivációs állapota egy adott dimenzió mentén változik.
Motiválatlan sportoló: Nincs meg a személyes kontroll érzete, „tanult tehetetlenséget” él meg. Számára nincsen ok, ami miatt az adott tevékenységet csinálja, a kudarcok kedvét szegik a további erőfeszítésektől. Apatikus, nemtörődöm állapot jellemzi.
Kívülről szabályozott sportoló: Viselkedésének célja, hogy megfeleljen valamilyen külső követelménynek. Jutalomtól függ, hogy mit szeretne elérni, milyen célokat állít maga elé. Tipikus mondata: „Azért kell ma edzésre mennem, hogy biztosan megkapjam a fizetésemet.”
Introjektált (belülről szabályozott) sportoló: Azért sportol, mert valahol úgy érzi, sportolni kell. Ez nem egyenlő a belső motivációval, a külső forrást egy belső ok helyettesíti (pl.: lelkiismeret). Tipikus mondata: „Furdalni fog a lelkiismeret, ha kihagyom a mai edzést.”
Identifikált (azonosuló) sportoló: Nála a sport már egyéni döntés eredménye, de még mindig valamilyen cél érdekében történik. Ez még nem teljesen örömteli és élvezetes.
Belsőleg motivált sportoló: Saját öröme és megelégedettsége miatt sportol. Ez az önállóság, tudatosság legtisztább megjelenési formája. A motiváció forrása lehet a folyamatos tanulás, a személyes fejlődés érzése és a kellemes élmények átélése.
Mi hajt, lelkesít minket valójában:
Előző lecke: Három „pozitív” nevelői magatartás
Következő lecke: Teljesítménymotiváció