Sebők Máté már a kezdeti időszakban csatlakozott az SZJA székelyudvarhelyi központjához. Ő lett az első udvarhelyi jégkorongozó, aki bekerült az elitképzési programban, ahol maximálisan megállta a helyét, hiszen egészen a felnőtt bajnokságig egyenletesen fejlődött, számos sikere közül kiemelkedik az U18-as magyar bajnoki címe. Ezzel párhuzamosan pedig nagyszerű eredménnyel érettségizett. Mérnöki pályára készül, de a jövőben sem szakad el a sporttól. Sebők Mátéval beszélgettünk.

Az SZJA egyik legfiatalabb műhelyében, Székelyudvarhelyen kezdted a jégkorongot, ahol csak bő hat évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a jégpálya. Hogyan emlékszel pályafutásod kezdeti időszakára, miért volt vonzó számodra a hoki?

Abban az időben teljesen laikusként csöppentem bele ebbe a világba, de nagyon hamar megszerettem a sportágat a gyorsasága és változatossága miatt. Több barátommal egyszerre kezdtük el, így már az elejétől megszokott környezetben voltam. A jégkorong azonban adott egy olyan plusz versenyhelyzetet, újfajta kihívást, amiben azelőtt még nem volt részem. Talán ez az oka annak, hogy már az első alkalmak után elszántan, motivációval telve jártam edzésekre.

Te voltál az első sportoló az elitképzésben, aki az udvarhelyi központból került be. Mit jelentett ez neked akkor, hát a későbbiekben? Érezted, hogy a nevelőegyesületednél példaképként kezelnek?

Igen, valóban én voltam az első, és volt is ennek pozitív hozadéka, főleg a fiatalabb generációk körében éreztem a plusz figyelmet. Bár számomra meglepő, de megismernek, amikor a jégpályán járok, köszönnek, tisztelettudóak. Ez már önmagában elég pozitívum, de kiemelném a kisebb kapusokat: szerintem számukra szolgálok a legtöbb motivációval. Rajtuk érzem leginkább azt, hogy az utam motiválja őket, talán követendő példaként is tekintenek rám.

Az elitképzési programban végigjártad a lépcsőfokokat, U16-tól indulva az U18-as csapaton át a Sapientia U23-ig, közben számos egyéni és csapatszintű sikert is elértél. Mire vagy a legbüszkébb ezen az úton?

Ha a kézzelfogható dolgokat kell megemlíteni, akkor biztosan a magyar bajnokságban elért első helyet emelném ki, az örökre felejthetetlen élmény marad. Összességében azonban arra vagyok a legbüszkébb, hogy ez alatt a négy év alatt sikerült kialakítanom egy olyan életformát, életstílust mind a tanulás, mind a sport szempontjából, amely végig fog kísérni, de legalábbis nagy hatással lesz a mindennapjaimra. Ez a rutin, vagy mondhatni megszokás, mindig segít a jó úton maradni, és nap mint nap a kitűzött cél felé visz.

Az edzések és a versenyzés mellett az iskolában is sikerült kiemelkedően teljesítened. A Márton Áron Főgimnázium matematika-informatika, intenzív angol osztályába jártál. Hogyan sikerült összeegyeztetned a tanulást a sporttal? Mik voltak a legnagyobb nehézségek, hogyan tudtad például a kiutazások alatt követni a tananyagot? Milyen bevált gyakorlataid voltak?

A tanulást és a sportot valóban nem volt egyszerű összeegyeztetni, viszont az évek során erre is kialakult a saját módszerem. Hétköznapokon például pont az edzések segítettek, mivel 6–7 iskolában töltött óra után a jeges és száraz edzések mentálisan feltöltöttek, így tiszta fejjel tudtam tanulni.

A hétvégéket is kihasználtam, amennyire lehetett: átnéztem, melyik tárgyból hol van hiányosság, amit esetleg érdemes lenne pótolni. A kiutazásokkal kapcsolatban szerencsém volt, azt kell mondanom, mert egy nagyon kedves osztálytársam, Szabó-Mező Katalin minden fontos leckét és jegyzetet elküldött. Ezeknek már a megléte is hatalmas segítséget jelentett, különösen a fő tantárgyakból és az érettségi tárgyakból.

Az időbeosztással kapcsolatban talán azt emelném ki, hogy fontos a tantárgyak priorizálása. Ez egyénenként változhat, viszont segít abban, hogy az ember ne égjen ki, és legyen elegendő motivációja.

Mivel nagyon jól sikerült az érettségid, matematikából például 10-esre, rengeteg lehetőség közül választhattál. Hogyan mérlegeltél a folytatást illetően, miket vettél figyelembe, és milyen döntést hoztál?

Amit mindenképp tudtam, az az, hogy a matematikát szeretném tovább tanulni, lehetőleg minél magasabb szinten. Így a mérnöki szakok kézenfekvőek voltak, hiszen ott a matematika és a fizika alaptárgynak számít. A gépészmérnöki volt az első szak, amit beírtam, részben talán azért, mert édesapám autószerelő, de engem is érdekel ez a vonal: a különböző gépek, járművek összetétele, mechatronikája, működése.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) folytatom a tanulmányaimat, részben azért, mert magyarul szeretnék tanulni, továbbá azért is, mert szeretem ezt a várost és magát az egyetemet is.

A továbbtanulás mellett milyen sportcéljaid vannak még?

Ezt egyelőre nem tudom megválaszolni. Ami biztos, hogy valamilyen sportot űzni fogok. Az elmúlt négy év napjaim részévé tette a testmozgást, anélkül nem érzem teljesnek egyetlen napomat sem.

Ahogy a beszélgetés során érintettük, elsőként kerültél be az elitképzésbe Székelyudvarhelyről, kiemelkedő eredményeket értél el a sportban és a tanulásban egyaránt. Úgyhogy jó példa, sőt példakép lehetsz az SZJA-s sportolók számára. Milyen üzenetet fogalmaznál meg az utánad jövő generációknak? Mit tartsanak szem előtt, hogy hasonló fejlődési ívük legyen?

Az apró részleteket, illetve döntéseket emelném ki. Azokat, amelyek elsőre nem tűnnek fontos dolgoknak, azonban hosszú távon összeadódnak egy nagy egésszé. Napjaink nagy részét ezek a döntések határozzák meg, éveinket pedig a napjaink, ezért kiemelkedő jelentőségük van.

Csak hogy egy példát hozzak: az étkezés is ilyen lehet. Tudom, csábító a sulibüfé vagy a kisbolt kínálata, azonban néhány nap tiszta étkezés és sok folyadék fogyasztása után a közérzet, az alvás és a gondolkodás egyből jobb, tisztább lesz, pedig csak néhány szénhidrátban és zsírban gazdag ételt hagytunk ki.

Utolsó tanácsként azt mondom, hogy ne a cél motiváljon, hanem az oda vezető út; találjuk meg abban az örömöt. Mert „aki szeret futni, tovább fog futni, mint az, aki csak a célba akar beérni.”