Hogy mit szeretnék karácsonyra? Havat. S mert hokista vagyok, mellé jeget is, bent is, kint is és meccseket korlátlan mennyiségben teli lelátókkal.

Tavasszal minden abbamaradt, megszüntek az edzések, a találkozások, a barátkozások. Átkerültünk online-ba, de az nem ugyanaz. Egyedül a mobil előtt hasizmot, mellsőt csinálni, majd felgyorsított videóban az edzőnek átküldeni, eleinte még jó móka volt, de később már kevésbé. Hiányoztak a csapattársak, a közös edzések, amikor cinkosan összemosolyogtunk, és hep-hep, kértük a passzt, vagy amikor együtt szurkoltunk a nagyoknak, és szünetben forrócsokit szürcsöltünk. A hoki nem csak rólam szól, hanem arról, hogy mindennél jobban szeretek hokizni, vagy kapura lőni. Nem, a hoki a csapatról is szól, mert igaz, van, amikor szidjuk egymást, ha veszítünk, de összekovácsolódunk, és örülni biztos együtt örülünk, ha nyerünk: „Szép volt fiúk! Együtt sikerült, megcsináltuk!”

Szeretem a hokit, szeretek játszani. Ha a vírus hoki lenne, biztosan lekorcsolyáznánk, és akkor végképp elveszítené a meccset. Nyerjünk, fiúk!

Mihály Aba – Csíkszereda.