Egyszer az egyik edzésen az edző nagyon mérges lett. Azt mondta, hogy menjünk be az öltözőbe és vetkőzzünk le, mert el akar valamit mesélni. Amikor bejött, el is kezdte.

Egyszer nagyon régen, amikor még háborúztak az emberek, volt egy árva fiú. Nem volt senkije, de egyszer megtalálta egy kovács. Befogadta, és adott neki enni. A fiú hálás volt így segített a kovácsnak. Egy télen a fiú fát kellett hordjon, hogy meleg legyen. Az erdőt egy patak gátolta, és nem volt híd, szerencsére be volt fagyva. Amikor a fiú átment üres kézzel, az még nem volt baj, de amikor a fa a kezébe volt, akkor úgy elesett, hogy a fa is kirepült a kezéből. Ezt a kovács meglátta. Ezért készített egy korcsolyát. A fiú használta, és nagyon örült neki.

Szabadidejében is korcsolyázott a patakon, és a többi gyerek meglátta. Odafutottak a kovácshoz, és ők is kértek korcsolyát. Mindenki felment a jégre, és együtt korcsolyáztak. A kovács csak csodálta a gyerekeket, így megint támadt egy ötlete. Most készített egy labdát, és begurította. Napról-napra haladtak, csináltak botot, sisakot és még egy csomó mindent. Pár évvel később már normálisan hokiztak. Meccseket játszottak. Egy nap megjöttek a balettkorcsolyázók. A hokisok kihívták versenyre őket. Az első menet a gyorskorcsolya. Az egyik hokista nyerte meg, és így mentek tovább. A hokisok nyerték meg a versenyt.

Egy nap a fiú és a kovács eltávolodott, mert a fiú nyerte meg a gyorskorcsolyát, és meghívták Kanadába. A kovács büszke volt rá.

Az egyik gyerek megkérdezte az edzőtől, hogy honnan tudja ezt a mesét. Az edző azt mondta, hogy a nagypapája volt az árva fiú.

Daczó Anikó – Kézdivásárhely