A Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál is megkezdődött a jégszezon, az intézmény vadonatúj csapata, a Sapientia U23 már túl is van az első mérkőzésén. Az új idény terveiről, építkezésekről, az egyetemista csapat indulásáról, szülőföldről beszélgettünk Tánczos Barnával, az akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány elnökével.

- Beszéljünk az új szezon stratégiájáról! Melyek azok a tervek, amiket a Székelyföldi Jégkorong Akadémia ebben az idényben meg szeretne valósítani?

- Folytatjuk az infrastrukturális beruházásokat, komoly célkitűzés a karcfalvi metodikai- és egészségügyi központ befejezése, majd beüzemelése. Ugyanakkor a marosvásárhelyi csarnok és műjégpálya felépítése is mindenképpen meg kell történjen 2019-ben. Ugyancsak ebben a szezonban el fogjuk kezdeni a kollégium építését Csíkkarcfalván. Ezek a beruházási programjaink legfontosabb elemei.

- Vannak olyan városok, régiók, ahol az SZJA próbálja feléleszteni a valaha volt hokimozgalmat, például Székelyudvarhelyen vagy Marosvásárhelyen. Többekben felmerült, hogy miért épít Vásárhelyen új jégpályát az akadémia, és miért nem fejezi be inkább a régi, sok éve épülőt?

- A hokiélet újraindítása ezekben a városokban hihetetlenül fontos számunkra. Mi mindig úgy tartottuk, hogy a székelyek nemzeti sportja a jégkorong, még akkor is, hogy ha ezt a focisták nem mindig díjazzák. Ma virágkorát éli régiónkban is a futball, ennek ellenére továbbra is meggyőződésem, hogy a székely szívéhez, habitusához legközelebb a jégkorong áll. Ezért fontos, hogy minden székelyföldi városban jégkorongmozgalmat indítsunk, vagy indítsuk újra. A vásárhelyi pálya, a nagy jégcsarnok felépülése a román kormány döntésétől függ. Látom benne az előrelépést, és úgy gondolom, hogy ha még az idén új kezekbe kerül a létesítmény, van esély a befejezésére. Ám mi magyarországi pénzből gazdálkodunk, a magyar kormány támogatását élvezzük, így a román államtól teljesen független infrastruktúrát tudunk létrehozni. Ez a magyarázata annak, hogy nem a megkezdettet folytatjuk most, hanem egy független újat építünk.

- Az akadémia komoly munkát vállal az utánpótlás-toborzás és nevelés terén Székelyföldön. Ebben a szezonban elindult a Sapientia U23 csapat.

- Igen, a Sapientia EMTE és az SZJA közös formációja. A finanszírozást teljes mértékben a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT biztosítja a magyar kormány jóvoltából, és egy teljesen új dimenzióba helyezi az utánpótlás helyzetét Székelyföldön. Ugyanis megszületett az a kapocs, amelyre évtizedek óta vár a székely hoki, amely összeköti a 18 éves korosztályt a versenysportolói karrirerrel, megvan a híd az utánpótlás és a felnőtt jégkorong között.

- Hogy jött egyáltalán az ötlet, hogy a Sapientiával közösen indítson az SZJA csapatot?

- Mindig úgy gondoltam, hogy a sportot a tanulástól nem szabad elválasztani, és a jó sportoló az éppúgy jól kell teljesítsen az iskolapadban is, mint a jégpályán. Minden jégkorongozó, minden szülő tudja, hogy a sportolói karrirer véges, és a profi versenyzés után el kell valahogy, valahová helyezkedni, olyan munkahelyre, amely megélhetést biztosít akár egy egész család számára. Tehát rendelkezni kell valamiféle szaktudással, szakmával. Ezért nemcsak az egyetemista csapatban, hanem az alsóbb korosztályokban is ugyanakkora hangsúlyt kell fektetni a tanulásra, mint amekkora hangsúlyt fektetünk a jégkorongra. Mi az akadémiánál ebben hiszünk, és ebben a szellemben szeretnénk a Székelyföldi Jégkorong Akadémia jövőjét is építeni. Ezért kerestük a kapcsolatot a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel, amelynek a szellemisége teljes mértékben azt a tudás iránti igényességet, elkötelezettséget tükrözi, amelyre nekünk szükségünk van a sport kiegészítésére.

- Vannak-e további tervek a Sapientiával?

- Természetesen. A Sapientián jövőtől indul a testnevelés és edző szak, és azt szeretnénk, hogy minél több sportolónk, minél több székelyföldi, erdélyben nevelkedő jégkorongozó válassza a Sapientiát akkor, amikor az egyetemi tanulmányait kezdi. Például az új, testnevelés és edző szakot, de tulajdonképpen bármelyiket, akár a vegyészmérnökit, a közgazdaságot, a kommunikációt, az angolt, és még sorolhatnám. A lényeg, hogy tanuljon a sportoló. Úgy gondolom, hogy a két intézmény így kölcsönösen segíti egymást, mi azt szorgalmazzuk a gyerekeknél, hogy továbbtanuljanak, még pedig a Sapientián, a Sapientia pedig segít nekünk abban, hogy a fiatalok a sportolás mellett olyan szakmai, felsőfokú képzést kapjanak, amely biztosítja számukra a megélhetést a sportkarrier befejezése után is.

- Voltak olyan hangok, miszerint a Sapientia U23 azért jött létre, hogy ellenfele legyen a székelyföldi felnőtt csapatoknak. Mit üzen azoknak, akik ezt állítják?

- Soha nem lesz a Székelyföldi Jégkorong Akadémiának felnőtt csapata. Biztos vagyok benne, hogy aki a rendszert ismeri, az látja az U23-nak, ennek a hídnak, ennek a kapocsnak a fontosságát, és tudja, hogy hihetetlenül nagy szükség volt az egyetemista csapatra. A játékosok, abban a pillanatban, amikor a Sapientia U23-at elhagyják, visszamennek ahhoz a klubhoz, ahonnan ide érkeztek. A játékjoguk ekkor visszakerül a két székelyföldi  felnőtt csapat egyikéhez. A mi küldetésünk az, hogy azoknak a felnőtt együtteseknek készítsünk fel minél jobb játékosokat, akik ma a székelyföldi jégkorong hírnevét öregbítik, vagy akár amelyek Kézdivásárhelyen vagy Sepsiszentgyörgyön alakulnak majd évek múltán. Gyakorlatilag a Csíkszeredai Sportklubnak és a Gyergyói Hokiklubnak dolgozunk, azért, hogy a hazai játékosok sokkal jobb szakmai színvonalat tudjanak majd nyújtani. 

- Térjünk át a fiatalabbakra. Az akadémia színeiben idén is indulnak csapatok a magyar bajnokságban?

- Természetesen. Mint az előző években, az idén is a szelekciót, a tervezési procedúrát, a felkészülést és magának a versenyeztetésnek a lebonyolítását a régióban a Székelyföldi Jégkorong Akadémia vállalja, és minden 12, illetve 14 évnél fiatalabb jégkorongozó lehetőséget kap, hogy saját korosztályában egyik vagy másik válogatottban, az első, második vagy harmadik csapatban képviselje szülőföldjét a magyar bajnokságban.

- Több új edző is érkezett az akadémiához a közelmúltban. Kik ők?

- A Sapientia U23 vezetőedzője Eemeli Parikka, ő Finnországból jött hozzánk. Ugyancsak újdonság, hogy a gyergyói utánpótlásban orosz szakemberrel bővül a technikai stáb. Ugyanakkor meg kell említenem, hogy a hazai, fiatal edző kollégák is szépen fejlődnek, szakképzéseken vesznek részt. Mi felépítjük az infrastruktúrát, ők pedig szakmai munkával töltik meg az intézményt, így remélhetőleg pár év múlva fel tudjuk venni a versenyt a fejlettebb „jégkorong nemzetek” utánpótlás csapataival is.

- Látszik már minőségi ugrás a szaktudás terén Székelyföldön?

- Látok fejlődést, de ez egy olyan folyamat, amely egyik napról a másikra nem tudja megváltoztatni az utánpótlás jelenét, de biztos vagyok abban, hogy jó irányba alakítja a jövőt. Nem lehet egyik pillanatról a másikra a meglévő rendszereket, a rossz beidegződéseket, a habitusokat megváltoztatni, és ez nem is lenne egészséges.  Én abban a következetes és folyamatos fejlődésben bízok és hiszek, amely átalakítja egyrészt a szakemberek mentalitását, másrészt amely megváltoztatja a szülők és a gyerekek hozzáállását a hokihoz, a munkához. A  minőségi munkára kell helyeznünk a hangsúlyt, és nem a mennyiséget próbáljuk nap mint nap növelni, azaz még több napot edzünk, még többet megyünk fel a pályára, hanem az alatt a néhány óra alatt hetente, amikor edzés van, akkor sokkal magasabb mérce szerint, sokkal jobb minőségű munkát végezve tudjuk fejleszteni a következő generációk tudását.

- A 2018-19-es idényben megvalósult az, amit induláskor elhatároztak, hogy a Székelyföldi Jégkorong Akadémia 6 éves kortól 23 éves korig folytonosságot biztosít a sportolóknak?

- Igen, idén elértük, hogy a teljes korosztály-palettát sikerül lefedni, de ez nem az SZJA érdeme csupán, hanem elsősorban azoknak a nevelőegyesületeknek, akár országos sportiskoláknak, akár helyi, városi vagy vidéki egyesületeknek az érdeme, akiknél ezek a gyerekek jégkorongoznak. A sportolók játékjoga továbbra is ezeknél az egyesületeknél van, és az akadémia kiegészítéseket, támogatásokat, koordinációt, szakmai hátteret biztosít ahhoz, hogy rendszerbe integráljuk az egyesületek munkáját. Ugyanakkor az önkormányzati, közbirtokossági, szülői támogatás és hozzájárulás is hihetetlenül fontos, mert ezek nélkül ezt az akadémiai rendszert elképzelni és működtetni nem lehetne.

- Véleménye szerint miben erős az SZJA?

- Az a szellemiség, amit az akadémia hozott ezelőtt két évvel, hihetetlen fontos, a befektetett munka már meghozta gyümölcsét. A gyerekek régiókon átívelő barátságokat kötöttek, közelebb kerültek egymáshoz, a csíki a gyergyóinak nem ellensége, a jégen persze ellenfele, de a pályán kívül barátok, közösen járnak felkészítőkre és összetartásokra. Székelyföldben gondolkodnak, nemcsak a saját, kicsi nevelőegyesületüknek az érdekeit látják. A szülők is érzik annak a pozitívumát, hogy a fiatalok megmérettetnek, akár regionális, székelyföldi szinten, látják annak az eredményét, hogy a gyerekeik közösen készülnek fel az ellenfél csapatának játékosaival. Mindenki magáénak, közös értéknek érzi azt az eredményt, amely az akadémián keresztül Székelyföld számára megszületik.

- Milyennek látja azt a fiatalembert, aki az akadémia kötelékében nevelkedik? Milyen értékekkel rendelkezik, mivel ruházza fel a Székelyföldi Jégkorong Akadémia?

- Küldetésünk, hogy „egész” embereket neveljünk, tehát ne csak hokistákat. Feladatunk, hogy a gyerekek, mint említettem, nemcsak a sportban, hanem a tanulmányi eredményekben is kiválóak legyenek. Ugyanakkor komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy magyarságukban megerősítsük növendékeinket, hogy szülőföldjük, Székelyföld iránt elkötelezettek legyenek. Az akadémia sportolóit úgy látom magam előtt, mint akik teljesítmény szempontjából mindig igényesek, a szakma, a munka és az emberség tekintetében is a lécet mindig a lehető legmagasabbra teszik. Úgy gondolom, hogy ebben kell példamutatónak lennie a Székelyföldi Jégkorong Akadémiának, túl azon, hogy jégkorongozunk. Ezért a tudásra, a tanulásra, a saját nemzeti értékeink megbecsülésére legalább akkora hangsúlyt fektetünk, mint a jégen eltöltött órákra.