A jégkorong szerelmeseként politikai szerepvállalása mellett évek óta dolgozik a sportág székelyföldi újjáépítésén. Az elmúlt két és fél évben miniszteri megbízatása miatt kevesebb ideje maradt az SZJA-ra, de az érdeklődése és lelkesedése ez idő alatt sem csökkent. Ismét aktívan foglalkozik a Székelyföldi Jégkorong Akadémia következő ciklusának előkészítésével, a rendszer minőségi fejlesztésével. Elmondása szerint sok tekintetben nagy az előrelépés az elmúlt években, de mindig gyorsabb és nagyobb eredményeket vár el magától, illetve a csapattól. Szeretné, hogyha a székelyföldi jégkorong-utánpótlás minden szereplője meggyőződéssel hinne abban, hogy a hokit és a tanulást nem lehet elválasztani egymástól. Tánczos Barnával, a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát működtető Mens Sana Alapítvány elnökével beszélgettünk.

Rendkívül munkás két és fél éven van túl szenátorként, illetve miniszterként. Hogyan tudott ez idő alatt részt venni a Székelyföldi Jégkorong Akadémia életében?

Valóban az elmúlt két és fél évben minden háttérbe szorult a miniszteri munka miatt, így az akadémia is. A részletekkel nem volt lehetőségem annyit foglalkozni, mint korábban, de heti két-három alkalommal rendszeresen beszéltem Nagy Attila ügyvezető igazgatóval, és természetesen követtem a csapatok szereplését. Sok esetben két egyeztetés között hokimeccset néztem az autóban, de az is előfordult, hogy a kollégák rajtakaptak, hogy egy unalmasabb gyűlés közben az asztal alatt jégkorongmeccset néztem. Ez egy vírus, ettől nem lehet megszabadulni, de így van jól. Most pedig visszatértünk a szokásos munkaritmusba. Hét év telt el már az alapítás óta, és szükség is van egy ráncfelvarrásra, hogy tovább tudjuk vinni a dolgokat azon az úton, amelyet megálmodtunk.

Az akadémiát működtető alapítvány elnökeként valószínűleg időről időre mérlegre teszi az intézmény aktuális állapotát, értékeli a megvalósításokat, a munkatársak, a játékosok fejlődését. Hogy fest most a helyzet az ön mércéje szerint?

A csapaton belül mindig az volt a probléma, hogy túl sokat akartam, túl rövid idő alatt vártam el nagy lépéseket a rendszertől. Van, amiben ez összejött, van, amiben nem. Az infrastrukturális feltételek terén a magyar kormány támogatásának köszönhetően szinte tökéletesen haladtunk, sikerült a megtervezett rendszert megépíteni. Apró kiegészítések, finomhangolások még vannak, de a fejlesztés fizikai része nagyjából ki van pipálva.

Ezzel párhuzamosan felépült a képzési rendszer is, a központok a szabályokkal, edzőkkel, mentorokkal, toborzóprogrammal együtt. Ezen a téren lehet még javulni. Az lett volna az ideális, hogyha minden elitképzéses csapatunkkal már az első évben elődöntősök lettünk volna a magyar bajnokságban. Azt gondolom, hogy ez egy minimum elvárás lehet. El kell jutni arra a szintre, hogy az U16-os, U18-as bajnokság döntőjének állandó résztvevője legyen a székelyföldi csapat, ezt ki kell hoznunk a rendszerünkből.

Ehhez pedig nem elégségesek a gyerekek, ugyanúgy beszélni kell a mentorokról, edzőkről, intézményes háttérről, nevelőkről, szülőkről, mentalitásról, mert kisebb merítési lehetőséggel szeretnénk ugyanolyan eredményt elérni, mint a magyarországi klubok. Biztos, hogy képesek vagyunk erre.

Ahogy mondta is, nagyjából hét év telt el az alapítás óta. Eddig nagyon látványos volt a fejlődés, mert folyamatos építkezés zajlott infrastruktúra, szakmai munka és humánerőforrás tekintetében egyaránt. Ennek a gyors növekedésnek, bővülésnek szükségszerűen lassulnia kell, mert rengeteg dolog fokozatosan beindul, a helyére kerül. Ezáltal egy új életszakasz kezdődhet el az akadémia életében. Miről fog szólni a következő életszakasz?

A következőkben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a minőségre, mint a mennyiségi növekedésre. Természetesen a meglévő számokat tartani és bővíteni kell, de a következő ciklusban a minőségi szintlépés az elvárt.

Kimondottan a jégkorong terén azt kell elérnünk, hogy 11-12 éves kortól egészen U18-U19-ig versenybe legyünk a legjobb magyarországi csapatokkal. Ez a minimum, ami hozni fogja magával, hogy nemzetközi porondon is jobban meg tudjuk állni a helyünket.

Első pillanattól azt mondtuk, hogy a hokit a tanulástól nem lehet elválasztani. Ezen a téren az eredmények nagyon rosszak. Világossá kell tennünk mindenki számára, hogy azoknak a tehetséges és jól jégkorongozó gyerekeknek a kezét el fogjuk engedni, akik nem hozzák a tanulmányi teljesítményt is.

Számomra elfogadhatatlan, hogy kettes-hármassal bukdácsoljon egy jégkorongozó az abszolválón vagy az érettségi vizsgán. Számomra elfogadhatatlan az, hogy közpénzen neveljünk olyan jégkorongozókat, akik képtelenek megugrani a minimum szintet a tanulmányi versenyben. Ezért a következő 2-3 évben erre kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk, itt kell újabb és újabb szűrőket bevezetnünk. Ismernie kell minden játékosnak az ország nyelvét, mert Romániában él, válogatottban szerepel. Ugyanígy elvárt az angol nyelvtudás, mert enélkül nem válhat valaki nemzetközi szintű jégkorongozóvá. Ez minden egyes elitképzéses játékosra igaz kell legyen.

Ha valaki a jégkorongban képes teljesíteni, abból következik, hogy képes arra is, hogy a tanulmányi eredményeit a megfelelő szinten tartsa. Ha akarja. Erre a mentalitásra van szükség első osztálytól 12-ig. Nem szabad elengedni a tanulást.

Máris ennek az új ciklusnak a kapujában vagyunk vagy tart még az építkezés? Vannak tervben olyan nagy léptékű, látványos beruházások, fejlesztések bármilyen tekintetben, mint amilyent az orvosi és metodikai központ vagy éppen a kollégium jelentett?

Székelyföldnek továbbra is szüksége van újabb jégpályákra, ha nem is föltétlen 60x30 méteres standard méretű pályákra, de korcsolyaoktatásra alkalmas kis létesítményekre mindenképp. További fejlesztésekre szükség van. Ezeket illene romániai alapokból megépíteni az önkormányzatok számára. Nem adtam fel mai napig a reményt, hogy ezt meg lehet valósítani. Sajnos az elmúlt két évben ezt a kollégák nem kezelték prioritásként.

Nyilvánvalóan mindig van hely bővítésnek, de az talán kijelenthető, hogy már most adott egy olyan infrastruktúra, amely versenyre kelhet a legnagyobb európai jégkorongos nemzetekkel. Mit kell tenni ahhoz, hogy belátható időn belül a jégen is fej-fej mellett legyünk mondjuk az északi országokkal?

A jég mindenhol jég, százalékban itt is annyi tehetséges gyerek van, mint máshol, ezért a különbséget az emberek fogják jelenteni. Ebből a szempontból nagyon fontosak első körben a szülők, azáltal, hogy miként nevelik tömegsportra majd versenysportra a gyerekeiket, utánuk az edzők, hisz rajtuk múlik, hogy a rendelkezésükre álló időben mit és hogyan tanítanak a gyerekeknek, nem utolsó sorban pedig azok a mentorok, akik az egész folyamatot szakmai szempontból koordinálják. Ebbe nekem egyesületi vezetőként már kevés beleszólásom van, azért hoztunk külföldről is szakembereket, hogy ezt a rendszert felépítsék. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy küzdőszellem, tanulni akarás és rengeteg munka nélkül eredmény nem lesz. A tehetség az mindig jól jön, de soha nem helyettesíti a munkát.

Az SZJA-hoz csak lazábban kötődik, de az ön székely hokiért végzett munkájához nagyon is szorosan kapcsolódik a régióban épülő műjégpályák témaköre. Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról, Marosvásárhelyről is jó hírek érkeznek. Mik a legfrissebb és legfontosabb tudnivalók ezen a fronton?

A gyergyói jégpályát újratervezték, új szerződés megkötésére fog sor kerülni. Valószínűleg még legalább két év, amíg a folyamat végén felépül a pálya. A sepsiszentgyörgyi jégpálya versenytárgyalásra került. Ha elkészül, teljes felszereltségével a székelyföldi hokimozgalom ékköve lesz. Ennek befejezéséhez nagyságrendileg 4-5 évre van szükség. A marosvásárhelyi jégpálya már kivitelezési szerződés alatt áll, így nagyjából másfél év múlva lehet használatba venni.

Áprilisban új helyzet állt elő, ugyanis azóta Nagy Attila személyében az SZJA ügyvezetője tölti be a Román Jégkorong Szövetség elnöki tisztségét is. 2008 és 2013 között ön vezette a szövetséget, így mindkét szervezetre van rálátása. Mit vár ettől a változástól, milyen hatással lehet a romániai és székelyföldi jégkorongra, illetve az SZJA-ra?

Ugyan nagyon szeretném, de nem biztos, hogy a Román Jégkorong Szövetség helyzete világos és tisztázott lesz a Székelyföldi Jégkorong Akadémia következő fejlesztési ciklusának a végére. Nagyon remélem, hogy a következő perek úgy dőlnek el, hogy Nagy Attila nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is el tudja foglalni az elnöki pozíciót. Ez elsősorban attól függ, hogy a bíróság meddig húzza a beiktatását az új elnöknek. Ellenszélben vagyunk, ellenszélben voltunk akkor is, amikor saját kollégánk volt a sportminiszter, a segítségére mindenképpen szükség volt, de állandó jogi hercehurca folyt akkor is. Ez nem fog megváltozni, minden lépésünket törvényszéken fogják megóvni, és ilyen körülmények között a román jégkorong hosszú távú fejlesztése, építése elképzelhetetlen.

Két fronton dolgozunk. Itt van az SZJA, ezt tudjuk kvázi Bukaresttől függetlenül is csinálni. Igaz, nem úgy szeretném, az lenne a jó, hogyha hasonlóképpen támogatná a bukaresti minisztérium az itteni jégkorongmozgalmat, mint ahogy Magyarország teszi, mert a gyerekek 90 százaléka a román jégkorong válogatottban kergeti a pakkot.

Tehát időt kell még adni, hogy megnyugtatóan rendeződjön a szövetségnél a helyzet?

Igen, időt kell adni, és lassan tőlünk független erők, a bíróságok határozzák meg a történet alakulását. Annak függvényében, hogy milyen gyorsan és mit döntenek, lesz vagy nem lesz világos képünk arról, hogy ki vezeti a Román Jégkorong Szövetséget.

Az Egyetemi Jégkorong Világkupán sikeresen alkalmazott szponzorációs együttműködések kapcsán éppen Nagy Attila nyilatkozott arról, hogy jelenleg a romániai és székelyföldi jégkorong nagyon nagy részben állami finanszírozásból működik. Ezért is kimondottan fontos, hogy úgy sportvezetés, mint politikai vezetés szintjén legyen képviselete a székely hokinak. Hogy látja ezt a kérdéskört? Milyen irányvonalak körvonalazódnak sportfinanszírozás terén 5-10 éves távlatban?

Sajnos nem fújnak a változás szelei Romániában a sportfinanszírozást illetően. Ez nem az az ország, ahol olyan szinten támogatná a megfelelő jogszabályi környezetet a parlament, és nem az az ország, ahol a sportegyesületek ilyen nagyságrendű sportfinanszírozást kapnának. A világkupán jó volt a csillagok állása. Egy, a bukaresti kormányban is részt vevő csapat könnyebben tudott támogatást szerezni, a helyi vállalkozások pedig tényleg maximálisan támogatták a rendezvényt. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a hoki ma nem hoz akkora nézettséget és értékes reklámfelületet, amekkorát mondjuk a foci hoz. Ezért nem számítok jelentős változásokra jelenleg. Nincs túl jó helyzetben az ország, és ilyenkor nem jellemző, hogy lehetővé tennék a bőkezű adakozást a cégek számára, akik sportot támogatnának.

Egy korábbi hasonló interjúban említette, hogy új kultúrának kell meghonosulnia Székelyföldön az SZJA által. Mit gondol, hol tart ez a folyamat? Mennyiben sikerült egy újfajta mentalitást, gondolkodásmódot bevezetni az akadémiára?

Ahol látszik a változás, az az edzői gárda. Elégtételt jelent, hogy sikerült sok fiatal szakembert beépíteni a rendszerbe. Az aktív jégkorongból visszavonuló játékosok nagy lendülettel vetették magukat az edzői munkába, látom rajtuk a motivációt, a tanulási vágyat és a fejlődési potenciált. Az pedig szintén örömteli, hogy megteremthettük sok korábbi játékosnak, hogy a sportág mellett maradjon.

Ugyancsak pozitívum, hogy egy igazán kivételes csapat alakult ki az akadémián, amely nap mint nap motiváltan és eredményesen dolgozik a közös céljainkért. Az elmúlt évek megvalósításaiban hatalmas szerepe van minden SZJA-s kollégának, ezért nagy köszönet, elismerés jár nekik.

A hiányosságokról beszélve korábban is említettem, hogy a jégkorong-tanulás páros összeegyzetetésében még nem jött a mentalitásváltás. Nem tudom elképzelni a sportot tanulás nélkül, és nem tudom elképzelni a jégkorongot elfogadható tanulmányi eredmények nélkül. Itt kell még nagyon sokat dolgoznunk.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nem az akadémia, nem az edző dolga, hogy a gyerek tanul-e. De igen, az ő dolga is. Természetesen elősorban a szülőé, de az is a mi feladatunk, hogy a szülőkkel elfogadtassuk azt a filozófiát, amiben mi hiszünk, miszerint nem elég, ha a gyerek hokizik, a gyereknek folyamatosan tanulnia kell.

Ne maradj le újdonságainkról! Iratkozz fel hírlevelünkre ITT!