Augusztus végén vált hivatalossá, hogy egy Sapientia U23-as év és a sikeres érettségi vizsga után Részegh Zsolt András, az előző szezon házi pontkirálya elhagyja a csapatot és Svédországba, a HC Vita Hästen együtteséhez igazol, amely a svéd U20-as bajnokságban, a J20 Eliteben szerepel. A Székelyföldi Jégkorong Akadémia továbbra is ösztöndíjjal támogatja a fiatal sportolót, és figyelemmel követi a pályája alakulását. Három hónappal a külföldi kaland kezdete után az első időszak élményeiről, tapasztalatairól beszélgettünk.

Közel három hónapja költöztél Norrköpingbe, hogy alakultak a dolgaid ez idő alatt?

Nagyon sok minden történt azóta, folyamatosan küzdöttem a csapatba kerülésért, a helyemért, a jégidőért. A csapat létszáma magasabb, mint a maximálisan nevezhető játékosszám, ezért a kerettagságért is nagyon meg kell dolgozni.  Az elején egészen jól kezdtem, aztán egyik edzésen hátsérülést szenvedtem, betegeskedtem is, ami miatt voltak kihagyásaim. Ez nagyon megnehezítette, lelassította a beilleszkedést, így most is hétről hétre változik, hogy mekkora szerepet, mennyi jégidőt kapok az adott mérkőzésen.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a nyáron a sikeres érettségi azt az áldozatot követelte meg tőlem, hogy egy hónapot szinte teljesen kihagyjak. Amikor idejöttem, a csapat már túl volt egy nagyon komoly alapozáson, már a száraz felkészülésnek is a keményebb részénél jártak a fiúk.

A sérüléseken túl mi az, ami nagy kihívást jelentett a Svédországhoz való alkalmazkodásban?

Teljesen egyedül jöttem ki, nem nagyon voltak olyanok a környezetemben, akikre támaszkodni tudtam volna. A csapatban a külföldiek is már 3-4 éve Svédországban játszanak, így beszélik a nyelvet, ezért sok időre volt szükség, hogy párbeszédet tudjak kezdeményezni velük. A jégen kifejezetten összetartók, segítőkészek, még edzésen is folyamatosan bíztatják a csapattársakat. A pályán kívül viszont lassabban barátkoznak, nehezebben nyílnak meg.

A játék szempontjából mik az újdonságok, miben más Svédországban hokizni?

Itt hogyha nem teljesítesz, vagy nem vagy a legjobb formádban, nem tudod valami miatt a maximumot nyújtani, könnyen a padra kerülsz. Ugyanakkor taktikailag is nagy eltérések vannak ahhoz képest, amiben én felnőttem. Persze tudsz szabadon gondolkodni a jégen, de rengeteg minden sokkal jobban körül van határolva, sokkal szigorúbb, pontosabban meghatározott az, hogy mit vár el tőled az edző.

A próbajátékod után nyilatkoztál arról, hogy már az a rövid idő alatt is megtapasztaltad, hogy milyen más a svéd mentalitás. Miben áll ez?

Mindent százszázalékosan csinálnak. Például egy szárazedzésen felírják nekünk a táblára, hogy mit kell elvégezni, azt minden játékos hihetetlen pontossággal csinálja végig, ha kell, még rátesz egy kevés plusz súlyt a rúdra. A feladatokat felelősségtudatosan teljesítik, nem az van, hogy ki akarnak ugrani a munka alól, amit csinálnak azt maximális erőbedobással, koncentrációval csinálják.

Az edzéseken és meccseken kívül mivel telnek a napjaid?

Reggelente le szoktam menni az üres jégre, ha van, vagy egy kicsit mozogni, de a felnőtt csapat edzéseit is gyakran megnézem. Ezenkívül volt, hogy a csapattal mentünk ki a városba. Közben megismerkedtem Bartalis Istivel és a barátnőjével, velük is csináltunk már közös programokat, és persze kijárok a nagyok meccseire.

Mit mondanál egy hozzád hasonló székelyföldi játékosnak, aki olyan kalandba vágna, mint te?

Erre igazán csak a végén tudok majd válaszolni. Most úgy látom, ha külföldre jössz játszani, idegen vagy, nem ismernek, ezért nem biztos, hogy ugyanúgy meg leszel becsülve, ugyanannyi bizalmat kapsz, mint a hazaiak. Nagy kitartás, sok munka kell, hogy végig tudd csinálni. Viszont ha ez sikerül, akkor nemcsak a jégen, de emberként is megedződve térhetsz haza!