Az elitképzési rendszer elindulásával több, mint 50 fiatal jégkorongozó népesítette be a Karcfalván található sportkollégiumot. Az új alintézménynek meg kell szerveznie a játékosok lakhatását, étkezését, tanulását, iskolai utazását, de segíti lelki, szellemi fejlődésüket is. Ezt a rendkívül összetett szakmai, pedagógiai feladatot a kollégium tanulmányi igazgatója irányítja. A beköltözés után két hónappal Rancz Edittel beszélgettünk saját szerepéről és a kollégiumot érintő legfontosabb kérdésekről.
Kicsoda Rancz Edit, milyen szakmai életút vezetett a Székelyföldi Jégkorong Akadémiáig?
Brassóban születtem, de gyerekkoromban nagyon sokat voltam Felcsíkon a nagyszüleimnél és nagynénémnél. Brassóban végeztem az első egyetememet, ott kezdtem dolgozni, az első fiam is ott született. Ezután költöztünk Csíkszeredába, majd Csíkszenttamásra. Szakmai pályám során multicéges állásom is volt, de dolgoztam az Apáczai Csere János Pedagógusok Házánál, illetve a sportiskolánál, sőt egy kis panziót is működtetünk.
Az előző válaszából is kihallatszik, hogy nem csak a középiskola elvégzése után járt egyetemre, hanem később is.
Mindig szerettem volna bölcsészkart végezni, de korábban nem volt rá lehetőségem. A közgazdasági egyetem elvégzése után munkába álltam, gyerekeim születtek, egyébbel voltam elfoglalva, ezért a régi álom háttérbe szorult. Amikor a fiaim annyira megnőttek, akkor beiratkoztam a kolozsvári bölcsészkarra, de egy évet Pécsen is tanultam Erasmus-ösztöndíjjal. Idén nyáron fejeztem be az alapképzést, és iratkoztam be a mesterképzésre.
Ebbe a sokszínű érdeklődési körbe hogyan került be a Székelyföldi Jégkorong Akadémia? Miért volt vonzó a lehetőség, hogy kipróbálja magát egy újabb szerepben?
Nagyon szeretem a frissen induló dolgokat, mint amilyen a kollégium is, szerintem hatalmas lehetőség, hogy ott lehetsz valaminek a kezdeténél, és hozzá tudsz járulni valamivel a kibontakozásához. Persze, megvannak a nehézségei, buktatói is, de van egy különleges varázsa ennek. Nem egy meglévő rendszert kell folytatnod, hanem valamennyit te is hozzá tudsz tenni ahhoz, hogy miként alakuljon.
Milyen célokkal, milyen várakozásokkal, milyen tervekkel vágott bele az új kihívásba?
Amikor elkezdtem, az járt a fejemben, hogy a gyerekeim is sokáig laktak kollégiumban, ahol rengeteg segítséget, támogatást, útbaigazítást kaptak a nevelőtanároktól, és úgy éreztem, hogy ebből valamit nekem is vissza kell adnom. Mivel az én fiaim nagyon jó tapasztalatokkal gazdagodtak, próbálok én is más gyerekeinek valami hasonlót nyújtani.
Konkrétumokat említve mi az, amit adni próbál a bentlakó diákoknak?
Elsősorban azt szeretném, hogyha éreznék, hogy számíthatnak rám, számíthatnak ránk. Olyan csapatot igyekszünk kialakítani a nevelőtanárokkal együtt, amely tud figyelni a gyerekekre, amelyhez fordulni lehet a nehéz helyzetekben. Személyes tapasztalatom alapján is az a legfontosabb, hogy a nehéz pillanatokban legyen, akire hagyatkozzanak a szülők, a gyerekek. Gondoskodást, bizalomra épülő viszonyt szeretnék nyújtani nekik. Ugyanakkor igyekszem segíteni abban, hogy a sport mellett legyenek nyitottak, jártasak más területeken is, nyelveket beszéljenek, hozzá tudjanak szólni különböző témákhoz. Nyilván, emellett egy sor gyakorlati segítséget kínálunk nekik a vizsgafelkészülést segítő szaktanároktól az orvosi ellátásig.
Sok szó esett arról, hogy miként gondolkodik a saját szerepéről, de egész pontosan a Székelyföldi Jégkorong Akadémia elitképzési programjában mik a feladatai a tanulmányi igazgatónak?
A mindennapi élet megszervezése a kollégiumon belül. Nekem kell követnem, hogy minden rendben folyjon, az iskolai utazás, az iskolai programokon való részvétel, a tanulóóra, az edzésen való részvétel. Tartom a kapcsolatot a tanintézményekkel, amelyekbe járnak a játékosok, igazgatókkal, szaktanárokkal egyeztetek. Elsősorban pedig a gyerekekkel igyekszem mindennapi kapcsolatban lenni, hogy tudjam, ők miként élik meg ezt a nagy váltást, amely az életükben lezajlott. Ugyanakkor a rendelkezésre álló idő függvényében próbálunk szabadidős tevékenységeket szervezni.
Egy rendkívül összetett pedagógiai, szakmai kihívásra vállalkozott. Bizonyos értelemben önnek kell irányt szabnia a játékosok tanulmányi előmenetelének. Milyen alapelvekre, sarokpontokra épít?
Az egyetem miatt az utóbbi időben nagyon sokat voltam fiatalok között, és azt látom, hogy a régi módszerek már nem igazán működnek. Nem lehet másfél órás előadásokkal lekötni őket, rövidebb szakaszokban, aktívabb, eseménydúsabb tevékenységekre van szükség.
A játékosokkal való kapcsolat tekintetében én a közvetlenségben hiszek, merjük megszólítani egymást, merjünk viccelni egymással. Azt hiszem a személyiségem sem olyan, hogy nagyobb távolságot tartsak. Úgy érzem, sikerült is megtalálni a közös hangot. Igaz, még nem mindenkivel volt idő alaposabban elbeszélgetni, de remélem, hogy megtaláljuk a módját, hogy pótoljuk. Ez a közvetlen viszony kialakítása miatt is fontos.
Olyan sportolók laknak a kollégiumban, akik a hivatásos jégkorongra készülnek, milyen szerepet tölt be az ő életükben a tanulás, mennyire fér bele a hétköznapjaikba, hogy lehet megtalálni az egyensúlyt?
Azt látom, hogy az elvárások mindkét fronton nagyon nagyok, és ez nem könnyű feladat a számukra. Én egy kicsit anyáskodó is vagyok, ezért észreveszem, amikor fáradtabbak. Természetes, hogy vannak, akik jobban tudnak teljesíteni, sokkal jobban bírják a kettős terhelést, a legnehezebb edzés, legkeményebb nap végén is minden iskolai feladatot elvégeznek, segítséget kérnek.
Tehát össze lehet egyeztetni a tanulást és a kiemelt jégkorongos felkészülést, de ebben is eltérnek a gyerekek, nem mindenki tudja ezt maximálisan megtenni. Nem is gondolom, hogy mindenkinek egyformán kellene reagálnia a kihívásokra. Persze, mi mindenben támogatjuk őket, viszont figyelembe kell vennünk, hogy a saját tempójukban tudnak haladni, ami nyilván más és más.
Hogyan segítik a tanulásban a játékosokat, hogy szervezik meg ebből a szempontból az életüket?
Elsősorban a végzős, nyolcadikos és tizenkettedikes diákoknak tartunk plusz foglalkozásokat, felkészítőket. Vannak olyan nevelőtanáraink, akik az iskolai pedagógusokkal egyeztetve segítenek a tanulásban. A kollégium minden nevelője rendelkezik tanári képesítéssel, így egyénileg is tudnak segíteni a gyerekeknek. Azokból a tantárgyakból, amelyekben egyik nevelő sem járatos, igyekszünk külsős szakembert bevonni.
A kollégiumban lakó 15-21 éves fiataloknak nem csak a tanulását, de a tartalmas együttélését is meg kell szervezniük. Ezen a téren mik a prioritások, mik a módszerek?
Én azt mondtam a gyerekeknek, hogy ezeket a szabadidős tevékenységeket közösen kellene szerveznünk, jó lenne, hogy egyet javasoljunk mi, egyet pedig ők. Hiszek ugyanis abban, hogy mi is tudunk hasznos, számukra értékes programokat kitalálni, de azt sem szeretnénk, hogyha bármit rájuk erőltetnénk, ezért ők is ugyanúgy jöhetnek ötletekkel, amelyeket meg is valósítunk.
Nehéz mindent belefértetni, de például fogunk színházba járni, tánckurzust szervezni, számukra érdekes előadókat meghívni. Szeretnénk még pályaorientációs szakembereket is bevonni.
Feltételezhetően kettős érzés van az elitképzéses játékosok szüleiben. Egyrészt örülnek, büszkék a gyerekeikre, hogy lehetőséget kaptak a fejlődésre, arra, hogy megvalósítsák az álmukat. Másrészt aggódnak, hogy otthonról elkerülve a jégen kívüli nevelésük hogyan folytatódik. Mit üzenne nekik válaszul a bizonytalanságokra?
Nem vagyok az az ember, aki rögtön megígéri, hogy ne búsulj, nem fog fájni, minden egyből könnyű, szép, jó lesz. A gyerekek szeretik itt. Ahányszor rákérdezek, mindig azt hallom, hogy ők a jégkorongban képzelik el a jövőjüket, úgyhogy a lehető legjobb helyen vannak a terveik szempontjából. De ez nyilván nem könnyű, mert egy nagyon új helyzetbe cseppentek bele. Otthonról kikerülve egy teljesen új környezetben, új emberekkel kell megtalálniuk az egyensúlyt. Rövid idő alatt nagyon sok változáson mentek keresztül, úgyhogy türelmesnek kell lennünk a játékosokkal, mert nem megy egyik pillanatról a másikra.
De azt bátran mondhatom, hogy az Akadémia mindent próbál biztosítani nekik, amire szükségük van. Táplálkozási tanácsadó segíti, hogy megfelelően étkezzenek, van pszichológus, orvos, gyógytornász. Bármi probléma merül fel, olyan szakemberekhez fordulhatnak, akikre nyugodtan rábízhatják magukat. Meg vagyok győződve, hogy ha jégkorongozók szeretnének lenni, a lehető legjobb helyen vannak.
Milyen víziója van a játékosok jövőjét illetően, mi az, amit az ön munkája, az ön feladatai szempontjából sikernek könyvelne el?
Elsősorban elégedett, boldog emberekkel szeretnék találkozni évek múlva is. Tudjanak haladni a céljaik felé a sportban, a tanulásban. Szeretném, hogyha egy olyan kapcsolat alakulna ki, amely lehetővé teszi, hogy a későbbiekben is egy tanácsért, egy jó szóért bizalommal forduljanak hozzám.
Ne maradj le újdonságainkról! Iratkozz fel hírlevelünkre ITT!