Alig hat évvel a Székelyföldi Jégkorong Akadémia alapítása után 8 központban folyik a munka, elégséges jégidőt kapnak a kishokisok a régió minden pontján, működik az orvosi és metodikai központ, felépült a sportkollégium, a felcsíki bázison pedig indul az elitképzési rendszer. A 2021-22-es szezon lezárulta után Nagy Attilával, az SZJA ügyvezető igazgatójával beszéltük át alaposan a hokimozgalom aktuális helyzetét. A sportvezető részletesen értékelte a korábbi időszakot, és a következő teendőkről is pontosan beszámolt.

A mögöttünk hagyott idényben már kevésbé éreztette a sportéletre gyakorolt hatásait a koronavírus-járvány. Sikerült visszarendeződni? Milyen évet zárt a Székelyföldi Jégkorong Akadémia?

A kisebbeknél, U6-U10 között nagyon látványos fejlődést tapasztaltam annak is köszönhetően, hogy a tornákat más rendszer szerint bonyolítottuk le. Nagyon figyeltünk arra, hogy egy korosztályon belül mindenki a saját felkészültségének megfelelő értékcsoportban játsszon. Ez egyre több gyereket vonz be, egyre színesebbé válik általuk az U6-U10 közötti mezőny. Jól érzékelteti a növekedést, ha azt mondom, hogy olyan tornánk is volt, ahol több, mint 350 emlékérmet osztottunk ki.

U12-U14-ben egyértelműen az látszott, hogy egyre kiegyensúlyozottabb a mezőny, a kisebb központok, mint Székelyudvarhely, Alcsík, Marosvásárhely, vagy épp Háromszék csapatai is minőségben kezdtek felzárkózni a jelentősebb múlttal rendelkező hokiműhelyek szintjére.

U18-as csapatunk magyar bajnoki szereplését kiemelkedő teljesítménynek tartom. A szezon során komoly felívelést mutattak a fiúk. A negyeddöntőben 2-1-es összesítéssel estek ki a későbbi bronzérmes Budapest Jégkorong Akadémia ellen. Mindenképp alá kell húzni, hogy ebben a párharcban a mieink kezdtek jobban, és végig esély volt a továbbjutásra, a két elveszített találkozón is csak apró különbségek voltak. Ez azért nagy szó, mert a kiírás miatt a mieink könnyebb ellenfelekkel küzdöttek a szezon első felében, mégis fel tudtak nőni azoknak az elitakadémiáknak a szintjére, akik egész évben a legjobbakkal harcoltak.

Az U16-osok teljesítményével sem lehetünk elégedetlenek, ők egy, már megnyertnek tűnő meccsen lemaradtak ugyan a rájátszásról, de tökéletes felkészülés volt számukra ez a szezon az elitképzési program elindulására.

Eszerint a csapatok, a játékosok elmúlt éve pozitív volt. Mi a helyzet az őket körülvevő szakemberekkel, az akadémia szervezeti működésével?

Ebben a tekintetben is elégedettek lehetünk. A korábban elindított rendszerek megfelelően működnek. Két területet emelnék ki. Az egyik a gyerekekkel foglalkozó edzők folyamatos fejlődése. Egyre egységesebb, magasabb minőségű munka folyik minden központban, minden korosztályban. Ehhez arra van szükség, hogy a kollégák kihasználják az akadémia által biztosított tanulási lehetőségeket, és ezen kívül is folyamatosan képezzék tovább magukat. Örömteli, hogy évről évre előrelépést tapasztalunk.

A másik fontos elem a mentális felkészítés kiépülése. Jó ideje dolgozunk már azon, hogy a sportolóink a jégkorong mellett mentálisan egészségesek, kiegyensúlyozottak, boldogok legyenek. Mostanra pedig azt is elmondhatjuk, hogy minden központ számíthat pszichológus támogatására.

A sikeres visszarendeződés tehát megtörtént, de hagyott-e nyomokat a koronavírus-járvány miatti lezárás?

A nagyobb korosztályokra tagadhatatlanul hatással volt a járvány. A magyarországi ellenfelekkel szemben érződött, hogy bizonyos részekben elmaradunk, mert nem tudtunk eleget edzeni, versenyezni. Amikor volt egy kis lazítás a sporteseményeket érintő korlátozásokban, igyekeztünk azonnal akár belsős tornákkal, akár külföldi szereplésekkel ellensúlyozni a kiesést, de teljesen nem sikerült pótolni az elmaradt alkalmakat.

A szezon egészét tekintve van hiányérzete valami miatt?

Sajnos igen. A Román Jégkorong Szövetség az egész idény során teljes káoszt teremtett a sportágon belül, lehetetlen volt előre tervezni, betartani a saját magunk, illetve csapataink számára összeállított ütemezést. Folyamatosan változott minden, egyik hétről a másikra kellett reagálni. Emiatt nem egy olyan idény van mögöttünk, amilyent mi az akadémiánál elképzeltünk. Az lenne a kívánatos, és a magunk részéről ezt meg is tudnánk valósítani, hogy elejétől a végéig lássuk át, hogy korosztályonként milyen versenyekre, táborokra, kiutazásokra lehet számítani.

Egy másik fájó pont, hogy a korábban kimondottan sikeres Kárpát-medencei Magyar Liga csak félgőzzel tudott működni. U12-ben is kevesebb tornát tudtunk szervezni, mint terveztük, U14-ben teljesen elmaradt ez a versenysorozat.

A Magyar Jégkorong Szövetséggel folyamatos egyeztetésben vagyunk, és megtaláltuk a megoldást, hogy kihozzuk a maximumot ebből a sorozatból is.

Az utóbbi hónapokban nagyon sok szó esett az elitképzési rendszer megszervezéséről, elindításáról. Hol tart jelenleg a folyamat?

Az elmúlt idény végén lezajlottak a próbajátékok, ahol kialakult mindhárom elitképzéses korosztály játékoskerete. Bevezettünk egy erőnléti tesztprotokollt, amely a magyarországi elitakadémiák hasonló programjával összevetve is maximálisan megállja a helyét. Az elvégzett felmérések alapján kezdték meg a száraz felkészülést a sportolók. Néhány napja már jégen is edzenek. Nemrég pedig ismét alapos felmérésre, teljesítménydiagnosztikai vizsgálatra került sor, hogy értékelni tudjuk az utóbbi hónapokban elvégzett munkát. Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy eddig jól sikerült a száraz felkészítés.

Mivel a mostani U18-asok az akadémia alapítása előtt kezdték a jégkorongot, ezért itt kisebb a merítési lehetőség, szűkebb keret áll rendelkezésre, de nagy örömünkre az U16-osoknál ez a probléma már nem merült fel. Utóbbi együttest sikerült egy kivételtől eltekintve csak U16-os játékosokkal feltölteni. Lesz ugyanis egy U15-ös gárda is, amelyik még nem költözik be a kollégiumba, de már külön program szerint készül az elitképzésre.

A kisebb korosztályok versenyeztetéséről esett szó korábban. Hol indulnak az elitképzéses játékosok?

A szezon közeledtével úgy látszik, hogy a versenyeztetésben szintet tudunk lépni. Egyrészt továbbra is jelen leszünk a magyar bajnokságban, ám ezentúl már az alapszakasztól kezdődően a legerősebb akadémiákkal fogunk találkozni. Korábban az alapszakaszra gyakran alacsonyabb játékerőt képviselő csapatok mellé soroltak be minket. Itt rengeteg győzelmet arattunk, de nehéz volt felpörögni a rájátszásra.

A Carpathian Junior Hockey League-ben is rajthoz állunk U16-ban és U18-ban is. A CJHL-ben hozzánk közel álló tudásszintű nemzetközi mezőnyben bizonyíthatunk. Várhatóan az U15-ös csapatunk is gyakran fog utazni ezekre a tornákra, annál is inkább, mert az U16-osok és az U18-asok egy idén induló friss versenysorozatban is érdekeltek lesznek.

A European Hockey Clubs Union egy nagyon rangos nemzetközi bajnokságot indít útjára, ahová a magyar elitakadémiák mellett mi is felvételt nyertünk, sőt az U18-as korosztályban 2023 tavaszán egy  tornát is fogunk rendezni hazai pályán. A jövőre nézve nagy fegyvertény, hogy ott vagyunk az alapításnál, és mindezt aktívan tesszük. Itt ugyanis már Európa legerősebb klubjaival találkozhatunk, akik jelenleg még előttünk járnak, de a velük való versenyzés rengeteget segíthet, hogy magasabb sebességgel, intenzitással, pontosabban tudjunk játszani.

Az akadémia gyakran hangsúlyozza, hogy a sport mellett a tanulást is rendkívül fontosnak tartja. Ezen a téren mire számíthatnak az elitképzés résztvevői?

Az intézményi filozófiánk szerves része, hogy a sport és a tanulás nem választható külön. Ennek jegyében segítjük az elitképzéses sportolókat is. Mindenki a felkészültségi szintjének megfelelő csíki középiskolába járhat, de délután a kollégiumban is támogatást kapnak angol nyelvből, illetve az érettségi tantárgyakból, ugyanakkor tervezünk egy kommunikációs képzést is tartani számukra, ami hivatásos sportolóként nagy előnyt jelenthet majd.

Hatalmas lépésnek tartom, hogy a Joannes Kájoniban elindul idéntől a sportosztály, itt van lehetőség a gyakorlati, illetve sportelméleti foglalkozásokat beilleszteni az órarendbe, ami nagy előny a délelőtti edzések szempontjából.

Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki partner volt az osztály a beindításában, a tanfelügyelőségnek, az iskola vezetőségének, a Székelyföldi Labdarúgó Akadémia stábjának és a többi székelyföldi sportág képviselőjének.

A hoki és a tanulás feltételei tehát adottak, milyen lesz úgy általában a kollégiumi élet?

Azt gondolom, hogy ezen a téren egészen jól állunk. Törekszünk rá, hogy profi módon szervezzük meg a kollégiumot, a játékosok környezetét, mert tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz könnyű az első időszak nekik. Nagyon sok változással kell szembesülniük, hiszen új lakhely, másfajta edzésterhelés, versenyeztetés, sokakra pedig új iskola is vár. Fontos tehát, hogy a kollégiumban mindenki maximálisan fel legyen készülve a sportolók érkezésére. Ennek érdekében már a tavasz folyamán kiválasztottuk a tanulmányi igazgatót és azt a hat nevelőt, akik támogatni fogják a bentlakókat. A kollégium személyzete többhónapos tréningen vett részt, hogy a szezon és az iskola kezdésére minden a helyén legyen.

Egy korábbi SZJA-s nevelésű kapus, a 17 éves Csala Patrik nemrég került Kölnbe, Németország egyik legerősebb utánpótlásbázisára. Milyen külföldi lehetőségeik lesznek az elitképzéses játékosoknak? Hogyan tud ebben segíteni az akadémia?

Egyértelműen azt szeretnénk, hogy minden olyan játékos, aki eléri a neves külföldi ligákhoz szükséges tudásszintet, a mi segítségünkkel tovább tudjon lépni. Folyamatosan keresünk olyan külföldi partnerakadémiákat, egyesületeket, amelyek megfelelő opciót jelenthetnek majd a sportolóink számára. Zajlanak egyezetetések is. Fokozatosan szeretnénk csehországi, finn, svéd, de akár észak-amerikai kapcsolatokat is kiépíteni. Olyan lehetőségeket kutatunk fel, ahol biztosak lehetünk benne, hogy az akadémistáink minden szempontból támogatást kapnak, úgy szakmailag, mint a tanulás terén.

Nyilván ezek a partnerségi viszonyok nem egyik percről a másikra alakulnak ki, de azt magabiztosan ki lehet jelenteni, hogy az akadémiánk munkája, a fokozatosan épülő, fejlődő rendszerünk külföldön is ismertté kezd válni.

Hogyha valaki nem költözne nagyon messzire, hanem például a magyar válogatottság lehetősége miatt az anyaországban folytatná a pályáját, melyik klubok jöhetnek szóba?

Néhány héttel ezelőtt személyes egyeztetésünk volt, megkerestünk minden elitakadémiát, leültünk a képviselőikkel, átbeszéltük a szakmai együttműködés lehetőségeit. A Magyar Jégkorong Szövetséggel pedig arról tárgyaltunk, hogy miként lehetne a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát is olyan státuszba emelni, mint az anyaországi elitakadémiákat.

Egyszóval ez a folyamat igencsak előrehaladott. Hogyha egy játékos keményen dolgozik, és a magyar válogatottságot tűzte ki célul, akkor erre minden feltételt meg tudunk teremteni a számára.

Az elitképzés előkészületei során számos olyan szakember is csatlakozott, akik nem az edzői stábban dolgoznak. Sportorvos, sporttudományi szakember, -pszichológus, -táplálkozási tanácsadó is tevékenykedik az akadémián. Milyen hatásuk van nekik a rendszerre?

Azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben elkezdődtek a rendszeren belül olyan szakmai viták, amelyek fontos kérdéseket tematizálnak, és érezhetően előre viszik a mozgalmunkat. Példaként hozhatom az erőnlét kérdését, amiben jelentős haladás tapasztalható. Antal Zsombor a Székelyföldről elszármazott, Finnországban dolgozó Fodor Tamással együttműködve dolgozta ki a sportágspecifikus felkészítést. Szokolszky István személyében egy olyan edző, sporttudományi szakember is segíti őt, aki az alapállóképesség megteremtésében hihetetlenül eredményes. Az ő munkájukat pedig Sólyom Annamária sportorvos, illetve a sporttudományi labor helyezi még biztosabb alapokra. A labor profi müködésében pedig egy neves szakmai mentor is folyamatosan a segítségünkre van Fülöp Tibor személyében.

Meggyőződésem, hogy egy ilyen sokszínű és magasan képzett stáb tudja csak szavatolni, hogy igazán színvonalas, professzionális képzési rendszert tartsunk fenn.

Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a fent említetteken kívül még rengeteg olyan terület van, amelyen a kollégák nagyon kemény és nagyon igényes munkát végeznek. Az orvosi és metodikai központ személyzetétől kezdve az edzőkön át a sportszervezésben vagy épp az adminisztrációban dolgozókig mindenki kiemelkedő munkát végez. Mindenkinek elévülhetetlen érdeme van a fejlődésben. Ilyen csapat, munkaközösség nélkül elképzelhetetlen lenne az utóbbi években tapasztalt haladás.

Az elitképzés elindulásával minden puzzle a helyére került? A rendszer, az infrastruktúra kiépítése lassan befejeződik, és „csak” a hatékony működésre kell fókuszálni? Mik a következő időszak feladatai?

A puzzle példájánál maradva azt mondhatom, hogy mostanáig összeraktunk egy 200 darabból állót, de a cél az, hogy legalább egy 1000 darabossal készüljünk el. Ez alatt azt értem, hogy kisebb léptékű, de ugyanolyan fontos feladatok jönnek mostantól. A rendszer alapjai kész vannak, most a finomhangolás következik, ami szintén hatalmas munka lesz.

Ezzel összefüggésben a sportlaborunk bővítése van napirenden, mert szeretnénk még szervesebben beépíteni a képzésünkbe a sporttudományt, a sportdiagnosztikát, hiszen a labor eddigi működése alatt is bizonyította, hogy rendkívüli lehetőségeket nyit meg a fizikai felkészítésben.

A hazai felnőtt és korosztályos versenysorozatokban megszerezhető érmek túlnyomó többsége Székelyföldre került. Tavasszal a himnusz miatt a Román Jégkorong Szövetség mégis a székelyföldi játékosokra mutogatott. Mi erről a véleménye?

2013-tól kezdődően, a mostani vezetőség beiktatása óta évről évre tapasztalunk hasonlókat. Lehetett számítani rá, hogy előbb utóbb a nemzetiségi kártya ilyen módon is elő fog kerülni. Azzal persze nem foglalkoznak a szövetségnél, hogy a korosztályos, illetve felnőtt válogatottak mekkora százaléka érkezik Székelyföldről, ahogy azzal sem, hogy az utóbbi években nem volt tisztességes edzőtábora sem ezeknek a csapatoknak. Ennek ellenére komoly eredményt ért el például a felnőtt együttes, és ez nagyon nagy részben a Székelyföldön elvégzett munkának, és az itt sportba fektetett anyagi forrásoknak köszönhető.

Arról ne is beszéljünk, hogy U18-ban vagy U20-ban nem lehetne ilyen szintű válogatott, hogyha a székelyföldi játékosok nem versenyeznének rendszeresen Magyarországon és különböző nemzetközi ligákban.

Konkrétan milyen szakmai aggályok merülnek fel a szövetség tevékenységével kapcsolatban, amelyek akár az akadémia munkáját is nehezítik?

Hol is kezdjük? Az U8-as, U10-es, U12-es, U14-es korosztályoknak nem szerveznek bajnokságot, mert ezek a csapatok szavazati jogot jelentenének székelyföldi klubok számára. Amikor ez nyilvánvalóvá vált, akkor hoztuk létre a Transilvanian Hockey League-t (THL), ehhez később román csapatok is csatlakoztak. Vagyis ma úgy van bajnokság, hogy mi végezzük a szervezéssel járó feladatokat, de a szövetség utólag úgy kezeli például a statisztikákban, mintha a sajátjuk lenne.

A szezon során tapasztalt általános káosz mellett említhetem a nyilvánvaló csalásokat az U20-as bajnokságban, ahol nem játszottunk mérkőzést, mégis bajnokot hirdettek. Jogtalanul kizárták a lányokat az U16-os bajnokságból. Teljesen hiányzik az edzőképzés. Nincsenek rendszeres tévéközvetítések a felnőtt mérkőzésekről. Gyakorlatilag hiányzik a hazai sportsajtóból a jégkorong, ami nyilván a felnőtt csapatok anyagi helyzetére, finanszírozására is rossz hatással van. Nem nagyon találok olyan szakmai részt, ami elfogadhatóan működik.

Nemrég a szövetség elöljáróival, elsősorban Alexandru Hălăucă elnökkel kapcsolatosan súlyos korrupciós gyanú merült fel egy vizsgálat során. Ez a botrány befolyással lehet a közelgő tisztújításra?

Nagyon remélem, hogy befolyással lesz. Nem csak elnökváltásra, hanem kultúraváltásra van szükség a szövetségnél. A legutóbbi választások alkalmával sajnos még nem volt Székelyföldön elég erős mozgalom, hogy változást lehessen elérni. Évek óta azon dolgozunk, hogy ez megtörténjen. Azt tapasztaljuk, hogy erre már nem csak székelyföldi csapatok tartanak igényt, hanem majdnem az összes romániai hokiközpont nagyon várja már az átalakulást.

Nem csak a játékosok száma, de az akadémiához valamilyen módon kapcsolódó közösség is egészen nagyra nőtt mostanra. A két szezon fordulóján mi lenne az üzenete számukra?

A legfontosabb üzenetem nagyon egyszerű: köszönöm. Köszönöm szépen a magyar kormánynak az anyagi támogatást, minden munkatársamnak a befektetett energiát, a helyi vezetőknek a folyamatos nyitottságot, a központok vezetőinek a szakmai partnerséget, a szülőknek, gyerekeknek a bizalmat és az együttműködést.

Hálásak vagyunk mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult-hozzájárul a mozgalom sikeréhez, ugyanis az SZJA egy többezres csapat munkájának az eredménye, amibe szülők, gyerekek, szakemberek, szimpatizánsok, támogatók mind beletartoznak.