Magyarországról érkezett Székelyföldre a Sapientia U23 svéd vezetőedzője. A Hokiklub Budapestnél dolgozott az előző szezonban, ahol alaposan kitapasztalta, hogyan kell sikeresen motiválni, fejleszteni a kisebb, kevésbé rutinos csapatokat. Konkrét célokkal, világos szakmai elvekkel és határozott elvárásokkal készül a bajnoki rajtra. Jens Brändströmmel, egyetemista csapatunk edzőjével beszélgettünk.

Lassan két hónapja, hogy csatlakozott a Székelyföldi Jégkorong Akadémiához. Mire volt elég ez az idő?

Teljesen beindult az élet, sikerült megismerkedni az itteni emberekkel, beletanultam az akadémia belső szabályaiba és a székelyföldi hétköznapokba. Persze gőzerővel dolgozunk már a csapattal, de emellett sikerült időt szorítani arra is, hogy meglátogassak környékbeli látványosságokat. Szeretnék minél többet megtudni az egész környékről, minél többet látni belőle.

Ugyan tétmeccset még nem játszhatott a csapat, de jó ideje dolgoznak már együtt. Milyen benyomásai vannak az első időszakban látottak alapján?

Eddig egyértelműen az a véleményem, hogy nagyon rendesek a srácok. Rengeteg elszánt és jó egyéni képességekkel rendelkező játékos alkotja a keretet. Összességében talán a csapattaktikában vannak hiányosságok, de együtt azon dolgozunk, hogy minden nappal jobbak legyünk ezen a területen is. Nagyon jól együttműködünk a fiúkkal.

Kialakult mostanra a keret? Hogy látja, mik lesznek az erősségei és a gyenge pontjai az együttesnek?

Igen, kiválasztottuk a játékosokat, de én azt vallom, hogy a keretnek mindig változónak, nyitottnak kell lennie.

Erősségünk lehet az, hogy a taktikát és a csapatmozgásokat nagyon jól begyakoroljuk az előszezon során. Folyamatosan 5 intenzíven korcsolyázó játékossal kell játszanunk, a fiatalságukból fakadó lelkesedésre fogunk építeni minden meccsen.

Nem szeretném gyengeségnek nevezni, de mindenképpen hátrány az ellenfelekhez képest, hogy ők több magas szinten szerzett tapasztalattal rendelkeznek. Épp ezért meg kell tanulnunk, hogy mit kell jobban csinálni, és az is egy kihívás lesz, hogy kiegyensúlyozottan játsszunk mérkőzésről mérkőzésre.

Egy nagyon fiatal, két évvel ezelőtt alapított együttest vezet. Hogy látja a saját szerepét ebben a projektben?

Valódi lehetőséget kell teremtenem a játékosoknak, hogy gyakoroljanak és tanuljanak, amit elsősorban a felnőtt meccsektől tudnak megkapni. Motiválnom kell őket, és rámutatnom a kihasználható lehetőségeikre. Egyszóval tanárként tekintek magamra, aki a fejlődésüket segíti. Hosszabb távon is látni szeretném a következetességet, a haladást a fiúkon.

Az elmúlt szezonban a Hokiklub Budapestet irányította, ami szintén egy kis csapatnak számít az Erste Ligában, akárcsak a Sapientia U23 a román bajnokságban. Milyen hasonlóságokat lát a két csapat, a két munka között?

Azt gondolom, hogy a legnagyobb hasonlóság az esélytelenebb kiscsapat szerep, és az, hogy én ugyanolyan módszerekkel igyekszem itt is dolgozni, mint tavaly. A Hokiklubnál nagyobb nyomás volt rajtunk, hogy mérkőzéseket nyerjünk, mert ott sokkal inkább egy felnőtt csapatról volt szó. Úgy érzem, a Sapientiánál az a fontos, hogy a játékosok és a csapat fejlődni, tanulni tudjon.

Ez a kiscsapat szerep talál hozzánk, az lesz a dolgunk, hogy mindig győzelemre éhesen menjünk ki a jégre. Szeretek nyerni, és arra törekszem, hogy ezt átragasszam a játékosaimra is.

Egyetemista csapatként milyen célokat tűznek ki egy felnőtt ligában, a román bajnokságban?

Meg kell határoznunk elérhető, de egyáltalán nem túl alacsony célokat, amikért küzdeni tudunk. Amint meglesz a bajnoki menetrend, rendezünk egy csapatgyűlést, ahol pontosan kijelölünk célokat, például az egyes csapatok ellen megszerezhető pontok tekintetében. Ebbe be fogom vonni a fiúkat is.

A csapat játszik az Európai Egyetemi Hoki Ligában is, ami egy egész más terep, jóval kiegyensúlyozottabb. Hogyan lehet felkészíteni a játékosokat, hogy mentalitásban, hozzáállásban alkalmazkodni tudjanak a két versenysorozathoz?

Biztosra kell mennünk, hogy mindkét esetben a hozzáállásunk azonos. Keményen kell dolgozni, folyamatosan a győzelemre törekedni, hogy profi játékossá válhasson az ember. Mindig ez a mentalitás kell jellemezzen minket függetlenül attól, hogy esélyesei vagyunk-e az adott mérkőzésnek, vagy nem. A felkészülés és a terv azonos lesz mindkét ligában.

Említette már, de tudható is Önről, hogy szeret utazni és megismerni új helyeket, kultúrákat. Mit sikerült eddig megnézni a régióban?

Voltam már Csíkszeredában, Gyergyóban, Brassóban, Branon, és nagyon sok kisebb helyen, például a hegyekben. De volt lehetőségem arra is, hogy találkozzak a helyi néptánccal és népzenével is. Meglátogattam néhány múzeumot, hogy a térség történelméről és szokásairól tudjak meg többet.

Vannak már kedvenc ételei, italai, helyei is Székelyföldön?

Valami miatt gyengém a gulyás, de rengeteg olyan fogás van, amit szeretek. Az itteni konyha egy kicsit más, mint a svéd, de imádom az ismeretlen dolgokat, úgyhogy minél több ételt ki fogok próbálni. Egyelőre a kedvenc helyem a mi falunk, Karcfalva, nagyon kényelmesnek találom, és kimondottan szép a látképe a templommal együtt. Nagyon szerettem a Gyilkos-tónál is a kilátást, de számos olyan hely van még Székelyföldön, amit mindenképpen meg kell majd néznem!