Belépés Regisztrálás Székelyföldi Jégkorong Akadémia főtámogatója
Hírek
 
Horváth Bence: Akármerre vezet is az utam, tudom, honnan indultam.
2021-07-16
 

Gyergyóból indult, két szezont Felcsíkon töltött, ezután Székesfehérvárra, majd Finnországba került. Harmadik idényére készül a Kalpa utánpótlásában, ahol folyamatosan fejlődve eredményes időszakot tudhat maga mögött. Az U18-as magyar válogatott csapatkapitányaként is jó teljesítményt nyújtott idén. Tavasszal St. Pöltenben egy négycsapatos tornán vezette a nemzeti együttest, ahol a Lengyelország, Ausztria és Szlovénia ellen lejátszott három mérkőzésén 9 pontot termelt. Ennek is köszönhetően felkerült a neve a Leveles Kupára esélyes játékosok háromfős listájára. Horváth Bence Székelyföldön töltötte a nyári szünetet, de ezalatt is folyamatosan edzett Felcsíkon. Ezt az alkalmat megragadva beszélgettünk a fiatal jégkorongozóval.


Az utóbbi időben mutatott teljesítményeddel már nagyon fiatalon felhívtad a hokiszerető emberek figyelmét Kárpát-medence szerte. De hogy indult ez az egyre sikeresebb történet?

Édesapám már a második születésnapom előtt jégre vitt. Kezdetben nem hatott meg nagyon a jégkorong, jobban szerettem focimeccset nézni. Mivel apa kitartóan vitt edzésekre, elérkezett a pont, amikor már azt éreztem, hogy nem tudnék nélküle élni. Teljesen beleszerettem a hokiba, és jó ideje minden akörül forog. 8 és fél éves koromig Gyergyóban tanultam az alapokat, ezután jött egy váratlan, de nagyon szép kétszezonos kitérő Felcsíkon. A 10. szülinapom után arra jutottunk, hogy belevágunk egy nagyobb kalandba, egy nagyobb kihívás elé nézünk, így a fejlődésem érdekében a nővéremmel kiköltöztünk Székesfehérvárra.

Egészen fiatalon kerültél külföldre, távol a családodtól. Hogy alakult a pályád ezután?

A Székesfehérváron töltött 4 évem során rengeteg mindenre megtanított az élet, sokat önállósultam, végül már otthon éreztem magam ott is. Jól párosult a hoki-tanulás duó, kényelmes volt minden számomra, ekkor világosított fel apukám, hogy ha nagyobb dolgokat szeretnék elérni, illetve abból szeretnék megélni, amit a legjobban szeretek csinálni, akkor még nagyobb áldozatot kellene hozni, és ki kellene lépni a komfortzónámból. Így aztán elkezdtünk e-maileket írni csapatoknak, végül egy bonyolult ismeretségen keresztül sikerült kijutnom próbajátékra a Kalpahoz. Utólag, kicsit okosabb fejjel azt mondom, ez volt életem eddigi legjobb döntése.

Nagyon egyenletesen lépkedtél előre, fejlődtél az utóbbi években. Hogyan gondolsz az előző állomáshelyeidre?

Fontos, hogy mindenik nagyon nehéz, érzelmekkel teli váltás volt, de egyiket sem bántam meg, kicsit sem. Gyergyóval kezdődik minden, itt tanultam meg a jégkorong alapjait, itt estem szerelembe vele. Felcsík is kihagyhatatlan szerepet játszik, soha nem feledem, hogy egy nehezebb helyzetben milyen befogadóak voltak velem, amikor odakerültem. Jó érzés visszagondolni az itt töltött évekre. Akármerre is vezet az utam, tudom honnan indultam.

Elköltözni Fehérvárra, itthon hagyni a családom nagyon fájdalmas volt, viszont nem éreztem magam egyedül, mert a testvérem végig velem, mellettem volt. Innentől anyukám helyett anyukám volt. Végtelenül kellemes csalódás ért Fehérváron. Megkönnyítette a dolgomat a kollégium, ahol kb. harminc másik játékossal éltünk, hokiztunk, tanultunk együtt. Mind a négy szezonban, amit az akadémián töltöttem, bajnokok lettünk. Ez is közrejátszott abban, hogy így a szívemhez nőtt Fehérvár. A barátságaim meghatározó részét is itt kötöttem.

Szeretném megragadni a lehetőséget most, hogy megköszönjem a korábbi edzőimnek, akik terelgettek az utamon. Koós Tibor, Farkas Csaba, Kémenes Balázs, Daradics Csaba, Pál Zsombor, Barabás László, Csiki Csaba az indulásnál Gyergyóban, Antal Előd, Nagy Attila és Mezei Imre Felcsíkon mutatták a helyes irányt. Faragó Gyula segítségével kerültem Fehérvárra. A Raktár utcában Kercsó Árpád, Láday András, Nagy András, Sofron Attila és Rastislav Ondrejcik tolt a jobb teljesítmény felé.

Ezek után több szempontból is hatalmas váltás volt Finnország. Európa egyik legfejlettebb hokinemzetéhez kerültél, egy teljesen új kultúrába, ismeretlen nyelvi környezetbe. Milyen volt a mostanáig eltelt két év, mik voltak a nehézségek, hogy sikerült megbirkózni velük?

Minden kezdet nehéz, tartja mondás. Ez nálam sem volt másképp, az első két hétben legszívesebben minden errefelé induló géppel hazajöttem volna, de kitartó voltam. Hála Istennek, gyorsan elmúlt a honvágyam is, és minden úgy alakult, ahogy annak alakulnia kellett. A legnagyobb nehézségnek a nyelvet mondanám. Akkor még angolul sem beszéltem nagy magabiztosággal. Most már lassan a finn nyelvtudásom is alakulgat, amit nagyon szeretnék minél magasabb szinten birtokolni. A kultúra és a környezet megragadt bennem, imádok ott lenni. Rendkívül fontos, hogy a hoki mellett az élet többi területe is egyensúlyban legyen.

Nemcsak országot és csapatot, de feltételezem, hogy iskolát is kellett váltanod. Hová kerültél, milyen nyelven tanulsz? Hogy megy a tanulás a jégkorong mellett?

Iskolát igazából nem váltottam, csak a státuszomat azon belül. Ez azt jelenti, hogy egyéni tanrendes, azaz magántanuló vagyok a korábbi fehérvári sulimnál. Emellett Finnországban az első évemben rendes diákként voltam gimnáziumban, azonban a múlt évben csak a nyelvet tanultam. Nem könnyű így ez a helyzet számomra, viszont próbálom a legtöbbet kihozni belőle.

Rengeteg jót lehet hallani a finn oktatási rendszerről. Te mit tapasztalsz, miben más az itthonihoz képest?

Sokkal lazább és céltudatosabb. Egy nap 2-3, néha 4 tanóra van, igaz ezek 75 percesek, otthonra kevesebb házi feladatot adnak. Általában 9.45-től, 10.30-tól kezdődik a nap.

Az elmúlt két évben mutatott teljesítményed, a számaid azt sejtetik, hogy a jégen egy pillanatig sem voltak nehézségeid. Hogy érzed, miben fejlődött a játékod, amióta kint vagy, miben segített a váltás?

Úgy érzem, az egyéni képességeim fejlődtek sokat. Gondolok itt a koritechnikámra, ütőkezelésre, illetve a helyzetfelismerésre, amely gyorsabb lett. Volt jócskán probléma a védekezésemmel, amibe próbálok szezon közben sok energiát fektetni, hogy javuljon. A környezetváltozás kétségtelenül nagyon jót tett.

Mi az, amit máshogyan csinálnak Finnországban Magyarországhoz vagy Székelyföldhöz képest akár a jégkorong-utánpótlást, akár az élet más területeit nézzük?

Teljesen más világ. A jégkorongot nézve a minőségből egy pillanatig sem hagy alább senki, mellette a mennyiség is elég komoly. Rengeteget foglalkoznak az egyéni képességfejlesztéssel. Emellé megkapjuk azt a csomagot szárazon, ami szükséges ahhoz, hogy bírjuk a gyűrődést. Heti 20 óra edzés simán kijön a pluszok nélkül is. A másik fegyvertény a versenyeztetés. 15-20 csapat szerepel a ligában, de nagyon hasonló színvonalon tudnak játszani. Képes vagy megverni az elsőt, majd kikapni az utolsótól. Nem véletlen, hogy kialakult egy szakadék az évek során, és ez egyelőre továbbra is nő.

Az élet más területein is nagy a különbség. Véleményem szerint jóval lazábban és boldogabban élnek általánosságban, mint itthon. Ami nagyon megfogott, az a szauna. Egy héten 3-4 alkalommal szoktam ott relaxálni.

A mostani szezont már az U18-ban játszottad végig, de ez a korosztályváltás is gördülékenyen ment, hogyha csak a 29 meccsen összehozott 37 pontodat nézzük. Mik a terveid, álmaid a következő 2-3-4 évre?

Annyira nem volt gördülékeny, mint ahogy látszott, de azon vagyok, hogy minden lehetőségből kihozzam a legtöbbet. Ez nagyjából sikerült. Most jelenleg csak azt tudom, hogy mit szeretnék a következő idényben elérni, és csak arra fókuszálok. Ha ezt meg tudom valósítani, akkor majd lehet gondolkodni a következő lépésen. Mindenesetre egy biztos: érdekes és izgalmas szezon vár rám, úgy érzem.

Eszerint mire kell fókuszálnod a következő idénybe?

A célom az, hogy megálljam a helyem az U20-ban, tudjak megragadni a csapatban, kiharcolni magamnak a megfelelő jégidőt. Ha ez sikerül, akkor élni szeretnék a kapott lehetőséggel.

Most itthon vakációzol, de edzel is Felcsíkon a GYHK-val. Hogy alakul a nyári programod, mikor térsz vissza Finnországba?

Igen, a Gyergyói Hoki Klubbal együtt jártam, de a saját programom szerint készültem. Hálás vagyok azért, hogy mehettem velük, mivel a karcfalvi központban olyan dolgokat is lehet csinálni, amit még Finnországban sem. Július közepén repülök, a csapat felkészülése 26-án kezdődik. Várhatóan, ha semmi sem szól közbe, augusztus végén el tudjuk kezdeni a bajnokságot.

Az eddig bejárt utaddal, a külföldön és a magyar válogatottban mutatott teljesítményeddel sok nálad fiatalabb székely játékosnak lehetsz egy követendő példakép. Mit szeretnél közvetíteni a nálad kisebb korosztályok felé? Esetleg mit üzennél nekik?

Azt üzenném, hogy ha már elkezdték, nem lehet félgőzzel csinálni. Nagyon sok áldozattal jár, de kifizetődő. Amit belerak az ember, azt fogja tudni egy idő után kivenni belőle. Ami még nagyon fontos, hogy a siker nem egyik napról a másikra ugrik az öledbe. A türelem rózsát terem.

Nemrég összefoglalót közöltünk a székelyföldi U18-as generációról, ahol Horváth Bence mellett számos tehetséges fiatal eredményeit mutattuk be. Azt a cikkünket ITT találod.

 
 
 
 
Vissza
 
 
 
 
Minden jog fenntartva. Copyright © 2016 SZ.J.A. Székelyföldi Jégkorong Akadémia