A finn Eemeli Parikka lett a Székelyföldi Jégkorong Akadémia és a Sapientia EMTE közös alakulatának, a Sapientia U23-nak a vezetőedzője. A több diplomás, játékos és edzői múlttal is rendelkező fiatal szakember Magyarországról érkezett Székelyföldre, és azt mondja, kihívás számára a csapatépítés, optimistán tekint az előtte álló munkára.

-Mesélj kicsit magadról, hol születtél, hol nőttél fel?
-Egy Toijala nevű kisvárosban születtem Finnországban, itt töltöttem az egész gyerekkoromat. A testvérem és a szüleim mai napig Toijala-ban élnek. Jégkorongozni is itt kezdtem egy kültéri pályán, amikor ötéves voltam. Azért fogtam neki az edzéseknek, mert a testvérem is hokizott. Más sportágakat is kedveltem, de a jégkorong volt mindig a nagy szerelem. Néhány év múlva bekerültem egy junior csapatba Tampere-ben, majd Hämeenlinna-ban folytattam.

-Középiskola után merre vitt az utad?
-Miután leérettségiztem a szülővárosomban, két egyetemi diplomát szereztem. Egy alapfokút sport- és szabadidő szakon, és egy mesterit egészségügyi tudományokból. A legmagasabb fokozatú edzői diplomám van, és tanárként is elhelyezkedhetek Finnországban.

-Hogyan lettél edző?
-Miután abba kellett hagynom a játékot sérülés miatt, azonnal elkezdtem edzőként dolgozni. Számos pozíciót betöltöttem már, például mentoredző, technikai igazgató, de foglalkoztam egyéni képességfejlesztéssel is.

-Milyen csapatoknál, milyen korosztályokkal dolgoztál?
-Mindenféle korcsoport volt már a kezem alatt, a korcsolyaiskolásoktól a profikig. A Valkeakosken Kiekko-Ahma, a Koovee, a Jokipojat és a DVTK Jegesmedvék játékosait is edzettem.

-Hogyan kerültél Magyarországra?
-Még 2007-ben ismerkedtem meg egy táborban Kovács Zoltánnal a Magyar Jégkorong Szövetségtől, ő motivált, hogy küldjem el az önéletrajzomat, így érkeztem először a 2012-13-as szezonra. Ekkor Miskolcon dolgoztam a juniorokkal. Aztán befejeztem a felsőfokú tanulmányaimat otthon, majd visszatértem ismét Miskolcra, a Jegesmedvékhez. A felnőtt csapatnál másodedző voltam, ugyanakkor megkaptam az U20-at vezetőedzőként.

-Megtanultál pár szót magyarul?
-Sok szempontból Magyarország a második otthonom, szép emlékeket őrzök onnan. Tudok pár szót és kifejezést magyarul, de az edzéseket mindig angol nyelven tartom.

-Hallottál korábban Erdélyről, Székelyföldről?
-Erdélyben először a tavalyi szezonban jártam a miskolci munka miatt. Ismertem már a történelmét, ugyanis dolgoztam pár játékossal, aki innen származott. Itt gyakran fog el olyan érzés, mintha Magyarországon lennék. A vidék, különösen Karcfalva és a környékbeli falvak a legszebb helyek közé tartoznak, ahol valaha jártam. Megnyugtató érzés a faluban sétálni, az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek.

- Székelyföldre ugyan egyedül érkeztél, de Finnországban van egy szép családod.
- Igen, a menyasszonyom, akivel hét éve vagyunk együtt, és a majdnem két éves kislányom. A család székhelye az a város, ahol születtem.

-Egy vadonatúj csapatot kell létrehoznod, sikerre vinned. Számodra ez kihívás?
- Abszolút, ez nagy kihívás! Úgy gondolom, úttörők vagyunk, a Sapientia U23 életre hívása óriási dolog, ugyanis nekünk kell felépíteni az alapoktól mindent. Ennek a kulcsa pedig a mindennapi munka. Az új kihívások egyben új akadályokat is jelentenek, ezeket pedig le kell győznünk. A Székelyföldi Jégkorong Akadémiánál minden adott, hogy egy új, jó programot alkossunk meg, és hiszem, hogy ez vezet minket sikerre.

-Melyek lesznek a Sapientia U23 csapattal az első lépések?
- Az első dolog az, hogy egy új normát kell felállítanunk a mindennapjainkhoz. A jégkorong alapjaival kezdjük. Az alapokat pedig addig ismételjük a játékosokkal, amíg teljesen magukba szívják.

-Milyen szerinted egy jó jégkorongozó? Mit vársz el az U23 fiatal játékosaitól?
- Egy jó hokista kiváló képességekkel rendelkezik és érti a játékot. Ugyanakkor a kitűnő hokistának szenvedély is van a szemében. Azt várom a fiúktól, hogy a legjobb tulajdonságaikat hozzák a programba. Remélem, élvezni fogják ezt az új kihívást!

-Szerinted a fizikai vagy a mentális felkészülés a fontosabb?
-Úgy gondolom, ha fizikailag jól fel vagy készülve, a szellemi oldalad ezt követni fogja. Ez a kettő kéz a kézben jár.

-Számodra mi a szépsége a jégkorongsportnak?
-Szerintem az, amikor több mint húsz játékos együtt kezd el dolgozni ugyanazért a célért. Nem minden csapat alkalmas erre, de az, amelyik igen, az örökké megmarad a játékosok szívében.