Jens Brändström 2025 nyarán, kétéves svédországi kitérőt követően ismét visszatért a Sapientia U23 kispadjára, és egy rendkívül alacsony átlagéletkorú csapattal kiváló szezont zárt. Nemcsak a játékosok fejlődése, de a felnőtt mezőnyben elért eredmények is visszaigazolták az elvégzett munkát. A tavasz végéhez közeledve az előző szezont értékeltük a svéd vezetőedzővel, aki természetesen a következő évvel kapcsolatos várakozásait is megosztotta. Interjú.

Két szezon kihagyás után 2025-ben visszatértél a Sapientia U23-hoz. Mi volt az oka annak, hogy újra nálunk vállaltál munkát?

Nagyon szerettem az első három évemet itt, és úgy éreztem, még van dolgom a szervezetnél. Egyszerűen ezért akartam visszatérni. Ha látod, hogy vannak olyan területek, ahol lehet fejlődni, és adott hozzá a megfelelő környezet is, akkor az mindig motiváló. Pontosan emiatt szeretem ezt a munkát.

Korábban is dolgoztál már fiatal csapatokkal, de legutóbbi a szezon különleges volt abban a tekintetben, hogy a keret nagy része még U19-esként vágott neki. Mik voltak a legnagyobb kihívások és célok a szezon elején?

A legnagyobb kihívás mindig az, hogy a fiatal játékosok megértsék, profi szinten miért kell bizonyos dolgokat többet, másokat pedig kevesebbet csinálni. Óriási a különbség az U19-es és a felnőtt hoki között. Ami ifjúsági szinten működik, az a profi mezőnyben már nem ilyen egyszerű. Viszont ha a játékos nyitott a tanulásra és edzhető, akkor gyorsan fejlődik, hamar megtanulja, hogyan használja a képességeit magasabb szinten is.

A fő feladatod, hogy felkészítsd ezeket a játékosokat a felnőtt hokira. Junior szinten már sikeresek voltak, sok mindent nyertek, de mi volt a legfontosabb dolog, amit meg kellett tanulniuk ahhoz, hogy a felnőttek között is megállják a helyüket?

Három dolgot emelnék ki: a taktikai fegyelmet, a játékhelyzetek gyors értékelését, valamint az alapok következetes elvégzését, ami talán a legfontosabb. Ide tartozik a kemény párharcok vállalása, a kapu előtti jelenlét, a lövések blokkolása vagy éppen a kapus takarása. Felnőtt szinten minden sokkal gyorsabb, úgyhogy ezeknek az alapoknak ösztönösen kell működniük. Ha ez adott, a döntések is gyorsabbá válnak, és a játékosok könnyebben alkalmazkodnak.

Visszatekintve, hol látod a legnagyobb fejlődést? Miben lépett előre leginkább a csapat egyénileg és közösségként?

Mentalitásban és abban, hogy megértették, mire van szükség a következő szint eléréséhez. Ebben rengeteget fejlődtek a szezon során.

Miben kell még fejlődniük ahhoz, hogy igazán stabil felnőtt játékosokká váljanak?

Gyakorlatilag mindabban, amiről korábban beszéltem. Nagy hangsúlyt szeretnénk fektetni a versenyképességünkre, arra, hogy a taktikai elképzeléseink a lehető legeredményesebben működjenek. Akkor tudnak a játékosok a legjobb ütemben fejlődni. Nagyon kedvelem ezt a társaságot, mert hatalmas lehetőség rejlik a srácokban, és szeretném, ha minél többen magas szintre jutnának. Ugyanakkor még mindig nagyon fiatalok, ezért a fejlődési lépcsőfokokat végig kell járniuk. Sokuk még U20-as korú, így keményen kell dolgoznunk, de nem szabad sürgetni a fejlődésüket.

Miközben szépen fejlődött a csapat, nagy győzelmeket is arattatok például a Galac és a Steaua ellen, ráadásul a végelszámolásnál is közel kerültetek a Galac együtteséhez. Ez azt mutatja, hogy még nagyobb potenciál volt ebben a csapatban, mint amire sokan előzetesen számítottak?

Igen, a potenciál nagyon nagy. Azért tudtunk ilyen eredményeket elérni főleg karácsony után, mert megvolt bennünk ez a potenciál, és amikor mindenki felnőtt játékosként hokizott, illetve hajlandó volt elvégezni az alapvető feladatokat és keményen dolgozni, akkor igazán jók voltunk. Nem kapkodtunk a szezon során, nem estünk pánikba az első félév gyengébb eredményei után sem. Bíztam benne, hogy ha kitartunk a tervünk mellett és türelmesek maradunk a játékosokkal, akkor idővel jönni fognak ezek a mérkőzések. Nagy örömünkre végül sok ilyen jó meccset hoztunk, talán többet is, mint amire sokan számítottak. De a legfontosabb talán az, hogy a stáb és a játékosok is végig hittek magukban, egymásban, és abban, hogy ilyen eredmények összjöhetnek. Ez számít igazán.

Említettünk néhány nagy mérkőzést, de mikor voltál a legbüszkébb a csapatra? Mikor érezted úgy, hogy a befektetett munka valóban kezd megtérülni?

Mindig büszke vagyok a játékosokra, amikor száz százalékot adnak ki magukból, függetlenül az eredménytől. Ha viszont ki kell emelnem egy konkrét pillanatot, akkor a második Steaua elleni győzelmet mondanám. Az megmutatta, hogy elértük azt a szintet, amit karácsony után célként tűztünk magunk elé, és bebizonyította, hogy az első siker nem egyszeri véletlen alkalom volt. Az, ahogyan újra képesek voltunk megcsinálni, sokat elárul a csapat karakteréről.

Általában minden nyáron több játékos is távozik a Sapientia U23-tól profi csapatokhoz, miközben új fiatalok érkeznek. Mit lehet már tudni a következő szezon keretéről?

A következő idényben is lesznek változások. Jelen állás szerint néhány játékos magasabb szintre léphet, páran pedig abbahagyják. Érkeznek fiatalok az U18-as csapatból, illetve más kluboktól is. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy ismét lesz egy jó keretünk, amely tovább dolgozhat azon, hogy egyénileg és csapatként is újabb lépcsőfokot lépjen.

Mivel a keret magja együtt marad, ott tudjátok folytatni, ahol abbahagytátok, vagy ismét szinte mindent elölről kell kezdeni? A 2026–2027-es szezon céljai nagyobbak lesznek, mint tavaly?

Nem gondolom, hogy egyszerűen ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, hiszen mégiscsak lesznek változások a csapat összetételében. Ugyanakkor sok játékos már ismeri a rendszerünk alapjait, így ezeket könnyebb lesz újraépíteni, és innen továbblépni. Az ismétlésre mindig szükség van, de az a tervem, hogy a következő szezonban gyorsabban és stabilabban sajátítsuk el az alapokat, így több figyelmet fordíthatunk majd a konstruktív részekre, a korongkihozatalainkra, a támadásépítésre.