A megszokott pörgéshez képest is eseménydúsra sikerült az elmúlt szezon a Székelyföldi Jégkorong Akadémia számára. Elindult az elitképzési program, Egyetemi Jégkorong Világkupa zajlott Csíkkarcfalván. Közben pedig a Román Jégkorong Szövetségben sikerült változást elérni. A 2022-23-as szezon végén Nagy Attilával, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia ügyvezető igazgatójával, a Román Jégkorong Szövetség elnökével beszélgettünk a két szervezet, illetve a székelyföldi jégkorong legfontosabb ügyeiről.

Az SZJA utóbbi időszakára végig igaz volt, hogy egyre több és több minden fért bele egy szezonba. A most lezárult idény viszont talán minden eddigin túltett. Miket lehet kiemelni? Mik voltak a fő megvalósítások, események?

Véleményem szerint az elitképzés elindítása volt a legfontosabb ilyen projekt, rendezvényszervezés terén pedig a Karcfalván nyolc ország részvételével megrendezett Egyetemi Jégkorong Világkupa.

Mielőtt rátérnénk ezek részletesebb megbeszélésére, egy komoly kihívásról is érdemes szót ejteni. Az elmúlt szezonnal egy elég jelentős energiaválság is egybeesett, ami a régióban több helyen megnehezítette a jégpályák fenntartását. Ez hogyan érintette a Székelyföldi Jégkorong Akadémiát?

Az alapítás óta nagyon szoros együttműködés van az akadémia és a Felcsíki Műjégpálya között. Ennek köszönhetően sikerült olyan döntéseket hozni, amelyek segítettek fenntartani a jégpályát. Az akadémiai csapatoknak, illetve a nyolc központ mindegyikének a felkészülési időszakban is volt lehetősége jégen edzeni. Egyszóval sikerült racionalizálni a működést, összehangoltuk, hogy maximális legyen a kihasználtság, és közben a felnőtt csapatoktól a legkisebb hokiműhelyig mindenki már augusztustól jégen tudjon lenni.

Ahogy a szezon elrajtolt, úgy fokozatosan a többi jégpálya is megnyitotta a kapuit?

Igen, a későbbiekben mindenki hazai pályán edzhetett és versenyezhetett. Mindig a nyár, illetve a jeges felkészülés időszaka a problémás. A Felcsíki Műjégpálya ilyen szempontból egy stabil pontot jelent, mert itt már augusztus elején igyekszünk indítani a szezont, és mindenkinek megtalálni a helyét a programban. Igaz, hogy például az anyaországhoz képest ezen a téren még mindig hátrányban vagyunk, ott ugyanis vannak 12 hónapon át működő jégpályák. Nekünk is efelé kell tartanunk. Hatékony, racionális tervezéssel el szeretnénk érni, hogy Székelyföldön is legyen egy pálya, amelyik egész évben üzemel.

Térjünk is vissza a szezon kiemelt jelentőségű történéseihez, és kezdjük az elitképzéssel, ahol egy teljes ciklus lezárult áprilisban. Hogyan értékeli? Az előzetes várakozásoknak megfelelően alakult minden?

Egy bevezető éven vagyunk túl, és ennek megfelelően nagyon sok minden a számításaink szerint alakult, de kihívásokkal is szembe kellett nézni. Az egyik legnagyobb feladat a bentlakó játékosok életének megszervezése volt. Nyilván nekik sem könnyű egy ilyen váltás, mert egy otthoni családi légkörből bekerültek a kollégiumba, ahol többen laktak együtt, és zsúfolt program szerint tanultak, edzettek, pihentek.De ugyancsak a nehézségek közé kell sorolnom a versenyeztetést.

Azon a téren mi okozott fejtörést?

Az elitképzésbe bekerülő játékosok együtt készülnek, és együtt is versenyeznek a magyar bajnokságban. A romániai versenysorozatokban viszont a nevelőegyesületük, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Szentgyörgy, Udvarhely stb. színeiben lépnek jégre. A Román Jégkorong Szövetség korábbi vezetősége pedig csak januárban indította el a korosztályos bajnokságokat, ami egy kaotikus helyzetet eredményezett, mert átírta az ütemezésünket, sőt tervezni sem tudtunk megfelelőképpen emiatt.

Ez a szakmai szempontból elfogadhatatlan döntés pedig azt eredményezte, hogy a játékosoknak nem volt meccsük a saját nevelőegyesületük színeiben egészen januárig, utána pedig le kellett tudniuk egy teljes bajnokságot, ami U18-ban 16, U16-ban pedig 24 plusz meccset jelentett. Közben nekünk sakkoznunk kellett a magyar bajnoki kiszállásokkal és az egyéb nemzetközi versenyekkel. Sajnos ez befolyásolta a magyar bajnoki eredményességet is. Igaz, ezzel együtt is aránylag jól szerepelt mindkét elitképzéses csapatunk Magyarországon.

Az elitképzés fő célja, hogy mind minőség, mind mennyiség tekintetében magasabb szinten készüljenek a legtehetségesebb jégkorongozók. Szakmai szempontból érezhető már az előrelépés hogyha a játékosok egyéni fejlődését, illetve a csapatszintű teljesítményt nézzük?

Ha valamiben nagyot tudtunk lépni, az az erőnléti felkészülés volt, de ugyanígy érződött a fejlődés a csapatkohézión, illetve a taktikai fegyelmezettségen is. Ez utóbbiak főleg annak tudhatók be, hogy sok időt töltöttek együtt a játékosok, végre közösen készülhettek hétről hétre.

Szintén jó volt azt tapasztalni, hogy a korábbi években a tétmeccseken látott hullámzó teljesítmény kiegyensúlyozottabbá vált, nem olyan gyakoriak és nem olyan szélsőségesek a formaingadozások.

A szezon legnagyobb figyelmet kapó eseménye egyértelműen az áprilisi Egyetemi Jégkorong Világkupa volt. A torna minden tekintetben sikerrel zárult. De milyen hozadékai lehetnek egy ekkora eseménynek hosszabb távon a székelyföldi és romániai hokira nézve?

Az egyik és talán a legfontosabb hozadéka az eseménynek, hogy fel tudtuk tenni a nemzetközi hoki térképére a romániai egyetemi jégkorongot, amelynek része a Székelyföldi Jégkorong Akadémia, a Sapientia U23, illetve a hozzájuk tartozó infrastruktúra. Ugyanakkor elhitettük a helyi vezetőkkel, hogy igenis meg lehet szervezni egy ekkora rendezvényt Székelyföldön akár vidéki környezetben is. Ez pedig reményeink szerint azt eredményezi, hogy merünk nagyobban gondolkodni, merünk olyan együttműködéseket kezdeményezni, amelyek például a világkupa létrejöttéhez is szükségesek voltak.

Egy ekkora esemény sportszakmai, diplomáciai, gazdasági, marketing és menedzsment szempontjából is egyedi tapasztalat. Mit tanult belőle az SZJA közössége, a szervezőcsapat, milyen gyakorlatokat érdemes tovább vinni, esetleg kiterjeszteni a hoki szélesebb rétegeire?

Elsőként mindenképpen a helyi és környékbeli piaci szereplők bevonását említeném. Nagyon sok szervezet, vállalkozás járult hozzá termékek, szolgáltatások, illetve anyagi támogatás formájában a rendezvényhez. Ezért cserében igyekeztünk láthatóságot biztosítani nekik. Van tehát egy olyan nyitott vállalkozói kör, amely önzetlenül támogat értékes sportprojekteket. Mivel jelenleg a székelyföldi hoki nagyon nagy részben állami forrásokból működik, ezért a fenti modellt fokozatosan át kell ültetnünk a hétköznapokra is.

Nagyon sokat tanultunk azon a téren is, hogy milyen részterületekből is épül fel 2023-ban egy sikeres sportesemény megszervezése, ugyanis a teendők messze túlmutatnak 20 mérkőzés lebonyolításán.

Az önkéntesek bevonásával a társadalmi munka kultúráját szerettük volna erősíteni, amitől szintén hosszú távú eredményeket várunk.

Negyedikként pedig a sport népszerűsítésének fontosságát említeném. 11 mérkőzést közvetített a televízió a világkupáról. Ennyi romániai hokimeccs talán az elmúlt öt évben összesen nem került képernyőre. A sportág fejlődésének pedig alapvető felétele ez is.

Mit lehet tudni az Egyetemi Jégkorong Világkupa jövőjéről? Van rá esély, hogy a jövőben valamikor ismét Székelyföldre érkezzen a mezőny?

Az európai és észak-amerikai vezetőkkel úgy váltunk el, hogy teljesen elégedettek voltak a rendezvény színvonalával. Két év múlva valószínűleg más ország lesz majd a házigazda, de hangsúlyoztam az egyeztetéseken, hogy adott esetben újra szívesen vállaljuk a rendezéssel járó feladatokat. Tudomásom szerint Lengyelország szeretné két év múlva vendégül látni a mezőnyt, de arról is lehet hallani, hogy Kína szintén csatlakozna ehhez az egyetemi hokimozgalomhoz.

Ugyancsak az elmúlt szezon krónikájához tartozik, hogy váltás történt a Román Jégkorong Szövetség vezetőségében. Nem volt egy zökkenőmentes folyamat. Most már minden a helyére került, kezdődhet a munka, vagy még mindig vannak bonyodalmak?

Amikor beleálltunk ebbe a küzdelembe, pontosan tudtuk, hogy nagyon bonyolult, összetett feladatra vállalkozunk. Rengeteg energiánk van abban, hogy idáig eljutottunk. Jelenleg is zajlik több jogi eljárás. Úgy tűnik, és megalapozottan reméljük, hogy a legfontosabb kérdések jó részében számunkra és a sportág számára kedvező döntés fog születni.

A munka természetesen elindult, megalakultak a legfontosabb szakbizottságokat, elkezdtük megszervezni a bajnokságokat. Egy fontos reformot is bevezettünk, ugyanis megváltoztattuk a korosztályos beosztást. Erre azért volt szükség, mert a korábbi nem vette figyelembe a fiatal sportolók iskolai ciklusait, és gyakran döntési helyzet elé állította őket. Így sokan korosztályváltás alkalmával lemorzsolódtak, felhagytak a sporttal. Reményeink szerint ezen tudunk változtatni.

A másik fő terület, amire most fókuszálunk, hogy a felnőtt bajnokságot és az Erste Ligát megfelelően összehangoljuk, hogy minden szereplő számára kényelmes legyen.

Májusban már RJSZ-elnökként vett részt a Nemzetközi Jégkorong Szövetség éves kongresszusán. Az milyen tapasztalat volt, miről szólt? A székelyföldi és romániai hokira nézve milyen döntések születtek, milyen információk hangzottak el?

Nagy áttörést jelentett, hogy a Nemzetközi Jégkorong Szövetség az április 6-án megválasztott vezetőséget ismerte el, vagyis bennünket ruházott fel szavazati joggal a testületben. Fontos volt a részvételünk, ugyanis az előző vezetés az IIHF elöljáróinak egy teljesen valótlan képet igyekezett lefesteni a romániai állapotokról, amit a személyes egyeztetéseken sikerült árnyalnunk.

Rengeteg szakmai egyeztetésre került sor, régi ismerős szövetségi vezetőkkel újra tárgyaltuk az együttműködéseket. Minden korosztályos válogatottnak leszerveztünk magas színvonalú felkészülési mérkőzéseket, illetve tornákat. Ilyenre a korábbi években nem volt példa, hogy már nyáron ismertek legyenek a felnőtt, valamint az utánpótlás-válogatottak felkészülési meccsei.

Valószínűleg sokakban felmerül a kérdés, hogy a Román Jégkorong Szövetség elnöki tisztsége mellett az SZJA ügyvezető igazgatói feladatait is ellátja-e a jövőben. Mi a terv ezen a téren?

Természetesen mindkét fronton helyt szeretnék állni. Ahogy eddig, úgy ezután sem fogok a munkától elmenekülni. Az akadémiánál szerencsés helyzetben vagyok, mert mostanra kialakult egy olyan felkészült, tapasztalt, lelkes csapat, aki a feladatok túlnyomó többségét el tudja végezni, nekem csak a döntéshozásban kell szerepet vállalnom. Hálás vagyok ezért nekik, mert enélkül nem tudtam volna a szövetségi ügyekbe beleállni. Nyilvánvalóan azon vagyok, hogy még hatékonyabban osszam be az időmet, hogy mindkét projektet tudjam megfelelően kézben tartani.

Ahogy említette, az SZJA-nál már azért egy kiépített rendszert kell működtetni. Jól sejtem, hogy a szövetségnél viszont több teendő is akad? Melyek a legégetőbbek?

A szövetségnél nagyon alapvető dolgokkal kell kezdeni, mert sajnos hatalmasak a hiányosságok. Gyakorlatilag nulláról kell felépíteni egy rendszert, ahogy az akadémiánál tettük. Néhány területet említek csak, amelyekre nagy hangsúlyt kell fektetnünk. A játékvezetői pályát vonzóvá kell tennünk, ehhez pedig megfelelő képzésre van szükség, hogy emelkedni tudjon a színvonal. Országos toborzóprogramokat kell elindítani, mert Székelyföldön kívül egy-két elszigetelt kis műhelyt leszámítva nincs értelmezhető utánpótlásképzés. Ezzel párhuzamosan pedig az edzők létszámát is növelni kell, a létszám mellett pedig a minőség megteremtése szintén a szövetség felelőssége.

Ugyancsak sürgős lépésekre van szükség a jégkorong ismertségének, elismertségének, értékének növelése érdekében, ehhez a közvetítések, sajtós megjelenések jelentik az első lépést. Jelenleg szinte teljesen hiányzik a sportsajtóból, a képernyőről a hoki, pedig Romániában a jégkorong a legmagasabban rangsorolt olimpiai csapatsportág.

A kérdés ugyanez, csak az SZJA esetében. Melyek a főbb feladatok a Székelyföldi Jégkorong Akadémián a következő időszakban?

Tovább kell fejlesztenünk és stabilizálnunk kell az elitképzési programot. Lobbiznunk kell azért, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karán induljon el a testnevelés szak. Tavaly óta ugyanis középiskolás szinten működik a sportosztály, szükség lenne a folytonosság megteremtésére.

Meg kell erősítenünk és minőségben fejlesztenünk kell az akadémia egyes központjait, az ott dolgozó szakembereket. Tovább szeretnénk bővíteni és mélyíteni a nemzetközi kapcsolatainkat, partnerakadémiákkal való együttműködéseinket.

Jelenleg közel 1300 gyerek sportol a rendszerünkben, ezt szeretnénk tovább növelni. Az 1500 reális célnak tekinthető, de idővel a 2000 sem egy elérhetetlen szám.

Ugyanakkor a vidéki környezetben működő jégkorongmozgalmakat is igyekszünk támogatni, és úgy bekapcsolni a hoki körforgásába, hogy minél több gyerek kapjon lehetőséget tehetsége kibontakozására.

Ne maradj le újdonságainkról! Iratkozz fel hírlevelünkre ITT!