Csíkszeredában, majd Budapesten nevelkedett, szülővárosa csapatával, a Csíkszeredai Sportklubbal bajnokságot, kupát és MOL Ligát is nyert. Később a Gyergyói Hoki Klubot segítette munkájával. Az utolsó idényében sérülések hátráltatták, részben ennek, illetve az edzői pálya iránti érdeklődésének, elköteleződésének köszönhetően felhagyott a profi jégkoronggal, és csatlakozott a Székelyföldi Jégkorong Akadémiához. Ruczuj Gellérttel beszélgettünk sportoló pályafutásáról, edzői hitvallásáról.

Az átlagos hokiszurkolót meglepetésként érhette, hogy nem folytatod kapusként. Miért döntöttél úgy, hogy szögre akasztod a korcsolyát?

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az utolsó szezonom nem sikerült túl fényesre, sorozatosan jöttek a sérülések. Novemberben kiderült, hogy két gerincsérvem is van, januárban csuklótörést szenvedtem. Ezek miatt az idény egy hullámvölgy lett. A korábbiakban szerencsére hasonló nem volt jellemző a pályafutásomra, elég kevés sérüléssel megúsztam az utóbbi 20 évet.

Ahogy a frissen visszavonult Papp Szabolcsnak, úgy neked is gyorsan lezajlott az átmenet, rögtön edzői feladatokat kaptál az akadémiánál. Ennek mi a története?

Amíg a sérülésekkel küszködtem, folyamatosan jártam Karcfalvára rehabilitációra. Ez idő alatt Farkas Tamás mentor kapusedzővel tartottam a kapcsolatot, bejártam néhány edzésre, és így vetődött fel a kérdés, hogy mi lenne, ha kipróbálnám ezt a feladatkört. Nagyon sokat köszönhetek neki a váltás kapcsán, hiszen segített, hogy meghozzam a döntésemet. Elmondta, hogy az ő véleménye szerint az új kapussulit képviselem, sokat tudnék segíteni az akadémiának, és én is megtalálnám a helyemet ebben a szerepben.

Felmerült az is, hogy az aktív játék mellett edzősködjek, de nem szerettem volna egyszerre két nyeregben ülni, ezért úgy határoztam, hogy kipróbálom magam edzőként, mert nagyon motivált vagyok az új kihívással kapcsolatosan.

Így a végéhez érve hogy tekintesz a vissza a pályafutásodra? Milyen sikereket, kudarcokat, tanulságokat említenél?

Kapusként persze rengeteg kudarc is ér, mert minden elveszített meccs után ott van a fejedben, hogy mi lett volna, hogyha egy-egy helyzetben valamit másként csinálsz. Én mindig szívvel-lélekkel játszottam, ezért nehezen kezeltem az ilyen helyzeteket, de rengeteg szép emléket, sikeres pillanatot is megéltem. Világbajnokságon legjobb kapusnak választottak, a szülővárosom csapatával, Csíkszeredával bajnokságot, kupát nyertem, MOL Liga-győzelmet is ünnepelhettem. A Gyergyói Hoki Klubbal az első szezonom volt különösen emlékezetes, azt nevezhetem a karrierem csúcspontjának is. Kezdő voltam, az Erste Ligában, 93 százalékos hatékonysággal védtem. De sosem felejtem el a Sportklub-GYHK kupadöntőt sem, amit Brassóban játszottunk. A hosszabbításban ugyan kikaptunk, viszont a szurkolók olyan hangulatot teremtettek, ami egyszerűen leírhatatlan.

Említetted, hogy Farkas Tamás mentoredző pozitívan értékelte a jelenlétedet, tevékenységeket az edzéseken. Mit képviselsz te edzőként, milyen elveket követsz?

Mindig nagyon szerettem a gyerekeket és a velük való munkát, ezért is örültem, hogy kis kapusokkal dolgozhatok, mert továbbra is sokat akarok tanulni erről a szakmáról, hogy átadjam nekik. A célom, hogy segítsem őket, hogy akár nagyobb bajnokságokban is megállják majd a helyüket.

Edzőként folyamatosan arra kell törekedni, hogy pozitív környezetet, pozitív helyzeteket teremtsünk a játékosoknak, ahol élveznek minden pillanatot. Látni kell, hogy a kapusposzt nagyon különleges mentális, érzelmi szempontból. Ezért nagyon kell ismerni a srácokat, hogy ne csak az alapján foglalkozzunk velük, viszonyuljunk hozzájuk, hogy milyenek a jégen, hanem a személyiségüket is vegyük figyelembe. A kapusaimnak nemcsak edzőjük, hanem mentoruk is szeretnék lenni.

Hogyha ennyire fontos a mentális felkészültség, akkor beszélhetünk olyan érzelmi alkatról, vérmérsékletről, amire szüksége van egy jó kapusnak?

Úgy gondolom, hogy minden kapusnak más a vérmérséklete. Teljesen eltérően kezelik az egyes helyzeteket, például a kritikát. Hogyha egy játékost leszúr az edző, lehet, hogy motiváltabb lesz, de ugyanígy előfordulhat, hogy összeomlik, mint a kártyavár. Ezért hangsúlyoztam az előbb is, hogy ismerned kell a kapusaidat, tudnod kell róluk, hogy mikor mi a legjobb nekik, mivel tudsz segíteni. Nagyon fontosnak tartom, hogy az akadémiánál dolgoznak pszichológusok is a fiatalokkal, a mai sportban ezek a dolgok már elengedhetetlenek.

Nagyon friss még az aktív játék élménye, a versenyzés hangulata. Játékosként mit tanultál, mit tapasztaltál, amit mindenképpen át akarsz vinni az utánpótlásképzésbe is?

Alázatot és a sport iránti tiszteletet. Továbbá annak a plusz munkának a fontosságát, amit nem az edző követel meg, hanem azért végez el valaki, hogy a saját gyengeségeit kijavítsa. Munka nélkül a tehetség nem fog sokat érni.

Te Csíkszeredában kezdted a jégkorongot, majd 13 évesen kerültél Budapestre, hogy aztán felnőtt játékosként térj haza a szülővárosod csapatához. Hogy ítéled meg, ma egy kapusnak, vagy akár egy mezőnyjátékosnak milyen lehetőségei vannak, hogy igazán jó sportolóvá váljon?

Most itt Székelyföldön teljesen másak a lehetőségek, mint amelyek nekem és a kortársaimnak elérhetők voltak. A szerelésektől kezdve a szakmai háttéren keresztül a jégpályákig, sportbázisokig minden adva van, hogy a fiatalok a legjobbak közé fejlődjenek, és a legerősebb ligákba kerüljenek. Én úgy gondolom, hogy most minden azon múlik, hogy mennyire rakják oda a csontot, és mennyire áll melléjük a szerencse a pályafutásuk során.

Lehet tudni rólad, hogy a sport mellett jó ideje foglalkozol kutyatenyésztéssel is. Hogy jött be ez a te életedbe?

Minden sportolónak szüksége van egy hobbira, ami különbözik a megszokott feladataitól, segít ellazulni, pihenni. Mindig is szerettem volna bernáthegyiekkel foglalkozni, egész gyerekkorom óta ez volt a kedvenc fajtám. Amikor hazaigazoltam, akkor lett meg az első kutyám, és most már húsznál járunk. Ugyanígy szeretnék egy másik fajtát, az újfullandit is tenyészteni a jövőben.