Huszonkét szezont követően idén fejezte be profi játékospályafutását. A különösen hosszúra nyúló karrier során tudatosan készült az edzői feladatokra, amelyeket mostantól élesben is gyakorolhat a Sapientia U23-nál. Nyitottsággal, kíváncsisággal, fejlődési vággyal vág neki az új kihívásnak, szeretne pozitív lökést adni a játékosoknak. A Csíkszeredai Sportklub korábbi csapatkapitányával, a Sapientia U23 frissen kinevezett másodedzőjével, Papp Szabolccsal beszélgettünk.

Több, mint két évtizeden át jégkorongoztál profiként. Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy nem folytatod tovább?

Tavalyelőtt még két évre hosszabbítottam a Sportklubbal, aztán egy évvel ezelőtt volt egy sérülésem, de úgy éreztem, attól még tudom folytatni. Mindenképpen szerettem volna a meglévő szerződést tisztességesen kitölteni.

Mivel 40 éves vagyok, nyilván már készültem a visszavonulásra, ebben a korban nem szégyen abbahagyni a hivatásos sportot. Örülök, mert különösen hosszú ideig tudtam játszani.

Amikor a folytatásról kellett döntened, tudtad, hogy edzősködni fogsz? Hogy alakult az együttműködés a Székelyföldi Jégkorong Akadémiával?

Nem újkeletű dolog ez, hiszen mindig is tudtam, hogy a sport, a hoki közelében szeretnék maradni a visszavonulás után is. Tudatosan készültem erre, régóta megvan az edzői képesítésem, egyébként is sportegyetemet végeztem, sporttanári diplomával is rendelkezem. Már az akadémia megalakulása óta többször beszéltünk a vezetőkkel arról, hogy még tudok-e vállalni újabb szezont játékosként, vagy elkezdek edzősködni. Mindig toltam egy évet, szerettem volna a lehető legtovább hokizni, de most elérkezett a megfelelő pillanat.

Amikor egyértelművé vált, hogy az SZJA kötelékében folytatod, miért épp a Sapientia U23-ra esett a választásotok?

Egy ideje folytak egyeztetések, hogy hol, melyik csapatnál találjuk meg a helyemet, hol tudok a legnagyobb hasznára lenni a fiataloknak. Az akadémián a tapasztalat azt mutatja, hogy aki frissen szállt ki a profi hokiból, a nagyobb korosztályoknak tudja leginkább átadni a jégkoronggal kapcsolatos tudását. Itt még nem annyira edzői tudásról van szó, sokkal inkább hokis ismeretekről. Az edzői szerepet nekem is még tanulnom kell.

Az elmúlt években a jégen is találkoztál a Sapival, milyen élményeket, benyomásokat gyűjtöttél a klubbal kapcsolatosan a pályán, illetve azon kívül?

Azt látom, hogy a keret minden évben cserélődik, nincs eredménykényszer, a cél sokkal inkább az, hogy játékosok nevelődjenek ki a felnőtt csapatok számára. Az utóbbi években pedig tapasztalható volt, hogy nagyon sokan el is tudtak menni valamelyik felnőtt gárdához. A Sportklubnál is többen megfordultak. Nyilván, ott nehéz alapemberré válni, mert rengeteg jó külföldi és hazai jégkorongozó van, de később mindenki megállta a helyét például a Háromszéki Ágyúsoknál.

A jégen minden meccsen érződött, amikor velük találkoztunk, hogy vannak játékosok, akik akarnak, hajtanak, betartják az edzői utasításokat.

A Sapi célja, hogy a felnőtt jégkorongra felkészítse a játékosokat. Hogy látod, korábban milyen hiányosságok voltak ezen a téren, miben más a Sapi?

Nehéz a korábbiakkal összehasonlítani, mert messze nem voltak ilyen feltételek, adottságok, mint amit az elmúlt néhány évben megteremtettek az utánpótlás számára. Korábban volt heti 3-4 jégedzés, most a korosztályokhoz mérten sokkal több jégidő van a részletesen megtervezett száraz felkészülés mellett. Ennek megfelelően nagyon sokan, köztük én is, hiányosságokkal léptünk be a felnőtt hokiba. Korábban 18 évesen vagy megragadtál a felnőttek között, vagy nem volt más lehetőséged, hogy folytasd a játékot. Most a Sapi segít, fejlődési lehetőséget ad, ugyanúgy felnőtt ellenfelekkel játszanak a fiúk, van idejük hozzászokni ehhez az iramhoz.

Rengeteg hazai és külföldi edzővel volt lehetőséged együtt dolgozni, sokféle felfogással találkoztál. Te milyen előzetes elvekkel, meggyőződésekkel vágsz neki az új feladatnak?

Minden edző nagyon más volt, más taktikát, más munkamódszert követett, nem tudnék most még pontos választ adni arra, hogy én milyen irányt szeretnék követni. Azt tudom, hogy az együttműködés szempontjából három dolog lesz nagyon fontos számomra a pontosság, az őszinteség és a munka. Ezek szorosan összefüggenek. Hogyha nem vagy pontos, akkor edzésen, meccsen is ugyanez fogja jellemezni a játékodat. Hogyha egymással nem vagyunk őszinték, akkor hiányozni fog az elengedhetetlen bizalom a társaságon belül. A kellő mennyiségű munka elvégzése nélkül pedig nincs fejlődés.

Épp az első közös edzés előtt beszélgetünk. Mire számítasz, a személyed, az ismertséged milyen hatással lesz a fiúkra?

Erre ők fognak tudni igazán választ adni, de én remélem, hogy pozitívan, motiválóan hat majd rájuk a jelenlétem.

Mit vársz az első szezonodtól az új szerepkörben, mit fogsz sikerként elkönyvelni a bemutatkozó igényed végén?

Ezen már többször is gondolkodtam, mert az edzői szerepben egy tanulóév következik számomra. Jensszel már többször beszélgettem, és egyértelműen úgy érzem, hogy egy olyan helyre kerültem, ahol csak fejlődni tudok. Célom, hogy minél többet tanuljak, szokjak bele, hogy a pad mögött állva is megfelelően reagáljak az egyes szituációkra. Összességében pedig elégedett lennék, hogyha a következő szezon végén is lenne 2-3 játékos, aki aláír egy profi felnőtt csapathoz.