Fél évvel ezelőtt csatlakozott az SZJA-hoz, hogy a kapusok és kapusedzők képzését megtervezze, irányítsa. A székelyföldi munkája mellett a magyar felnőtt válogatott szakmai stábjának is tagja. Érkezése előtt számos korosztályos magyar bajnoki címet szerzett, MOL Ligát és Magyar Kupát is nyert. Határozottan és elkötelezetten vágott bele a székelyföldi kalandjába. Farkas Tamással, a Székelyföldi Jégkorong Akadémia mentoredzőjével beszélgettünk.

Székely jégkorongos körökben, ha csak úgy mutatunk be valakit, hogy a magyar válogatott kapusedzője, már garantált a felé áradó szeretet. De ki volt Farkas Tamás, mielőtt munkát vállalt volna a felnőtt válogatott mellett? Milyen út vezetett odáig? Miket emelne ki a korábbi pályafutásából?

15 éve dolgozom kapusedzőként, 5 éve a felnőtt válogatott mellett, előtte 7 évig a különböző korosztályos utánpótlás válogatottak kapusaival dolgoztam. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, mert a pályám folyamatosan felfelé ívelt, ami a rengeteg befektetett munkának és tanulásnak köszönhető. Végigjártam a ranglétrát, mindig feljebb tettem a lécet. Az eddig megtett út nagyon izgalmas és eredményekben is gazdag volt.

Gyakorlatilag elmondhatom, hogy edzőként minden korosztályban, utánpótlásban és felnőttben is magyar bajnoki címig sikerült jutni, valamint Magyar Kupát és MOL Ligát is sikerült nyerni. Persze mindezek a sikerek nem jöttek volna, ha nem lettek volna körülöttem győztes mentalitású játékosok és edzők.

Három jelentős anyaországi utánpótlásbázison is dolgozott, hiszen Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Miskolcon is több évet töltött. Milyen időszakok voltak azok az ön számára? Mennyiben voltak hasonlóak és mennyiben különbözőek az SZJA-s feladatokhoz képest?

Mindhárom klubnál remek éveket töltöttem, mindegyik más volt egy kicsit, különböző kihívásokkal találtam magam szemben, mindenhol nagyon sok tapasztalatot szereztem, sok jó edzővel dolgozhattam együtt, akiktől lehetett tanulni. Mielőtt Székelyföldre kerültem, reggeltől estig a kapusokkal dolgoztam minden korosztályban. Itt az akadémián egy komplexebb feladatom van. A kapusok képzése mellett egy komplett, kapusokra vonatkozó fejlesztési terv kidolgozása U8-tól a felnőtt korosztályig, illetve a helyi kapusedzők képzése, magasabb szintre emelése szintén a felelősségi körömbe tartozik. Rendkívül izgalmas és megtisztelő feladat közreműködni egy rendszer felépítésében.

Klubszinten legnagyobb sikereit a DVTK Jegesmedvékkel érte el. Mik a legemlékezetesebb pillanatok abból az időszakból? 

Az egyik legemlékezetesebb időszak mindenképpen még az első miskolci szezonomban volt, amikor egyrészt senki sem hitte el, hogy egy 20 és egy 19 éves kapussal eredményesek lehetünk, másrészt a bajnokság rájátszásának első körében a Fradi ellen egy kivételesen kiélezett csatát vívtunk.

Papíron mi voltunk a jóval esélyesebbek, de kaptunk két pofont, az első két meccset elveszítettük, elég mélyről sikerült visszajönnünk a párharcba, és mikor két győzelem után azt hittük, hogy helyreállt a világ rendje, akkor az 5. meccset megint elveszítettük. Két meccslabdája volt a Fradinak, de végül sikerült egyenlíteni, majd a 7. meccsen bebiztosítani a továbbjutást. Ezután sikerült megnyerni a trófeát.

Miért döntött úgy a szezon előtt, hogy az ismerős közeget egy egészen más kihívásra cseréli?

Az ok, egyszerű. Úgy éreztem 5 év után, hogy eljött az idő a váltásra. Új kihívásokra volt szükségem, új impulzusokra, és ezt itt Székelyföldön megtaláltam.

Tapasztalatot gyűjtött a szlovák Tipsport, illetve Extraligában, évek óta a felnőtt nemzeti csapat mellett dolgozik. Milyen tudást, milyen szemléletet hoz ezekből profi közegekből Székelyföldre?

A szemléletem elsősorban az élethosszig tartó tanulás, az igény, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit már tudunk vagy elértünk, hanem minden nap jobbak akarjunk lenni, mozduljunk ki a komfortzónánkból, és folyamatosan fejlődni akarjunk. A kifogások helyett a megoldásokat keressük. Mindemellett élvezzük, amit csinálunk, hisz a világ legjobb sportjában tevékenykedünk. Úgy gondolom ez az, ami előre visz.

Egyszerre dolgozik kiforrott, magas színvonalon teljesítő kapusokkal a válogatottban, és pályafutásuk elején járó fiatalokkal az SZJA-nál. Mit kíván meg öntől egyik, illetve másik szerep? Hogy tud a legtöbbet segíteni a két különböző helyzetben?

Mindkét szerepnek megvan a maga kihívása. Úgy gondolom, mindenhol a maximumra kell törekedni, ebben nincs különbség. Persze, teljesen más a két szerep, fel kell ismerni, hogy melyik szinten mi szükséges ahhoz, hogy előre lépjünk. Mindkét szinten különbözőek a célok, viszont egyforma fontossággal bírnak. Ezekhez kell megtalálni a megfelelő eszközt és a módot a megfelelő időben.

A hokikapus egy rendkívül speciális poszt. Kicsit olyan, mintha a csapatért dolgozna egy egyéni sportoló. Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy valaki igazán jó legyen ebben?

Ez így van, specifikus poszt, az biztos. Erről órákig lehetne beszélni. Elsősorban elhivatottság kell hozzá, akarjon jobb lenni, és dolgozzon érte. Természetesen a fizikális képességek is elengedhetetlenek a mai modern kapusoknak, valamint a pozitív szemlélet, alázat. De a mentális kiegyensúlyozottság is nagyon fontos, illetve a játékértés és -olvasás, az úgynevezett hockey sense.

Lassan fél éve, hogy Székelyföldön dolgozik, úgyhogy már jól ismeri az itteni viszonyokat. Mint kívülről jövő, sok eredményes hokiműhelyt megjárt szakembernek, mi a véleménye a székelyföldi utánpótlás aktuális helyzetéről? Mit lát jónak, mit változtatna?

Azt gondolom, a székelyföldi jégkorongban van potenciál. Elsősorban azért, mert a vezetés elhivatottan dolgozik nap mint nap, hogy a fejlődés folyamatos legyen, és mindig sikerüljön, ha csak egy kicsit is, de előre lépni.

A karcfalvi központban minden lehetőség adott a fejlesztésre, fejlődésre. Sok remek, profi szakember dolgozik az akadémián, illetve az orvosi és metodikai központban. Persze, nem minden központban egyformák a lehetőségek, sok megoldandó feladat van még, de jó az irány. Másodsorban sok ügyes gyermek van itt is, akik, ha megkapják a megfelelő képzést, akkor akár magas szintre is juthatnak. Persze, mindez nem működne a szülők nélkül, akik megteremtik a lehetőséget gyermekeiknek, hogy edzésre járhassanak.

A kapusképzés az SZJA-nál is külön kis részterületnek tekinthető, amelynek jelenleg ön szab irányt. Hogyan foglalná össze a kapusképzésben folyó munkát? Milyen elvek, milyen gyakorlatok határozzák meg?

Ahogy említettem korábban, az elsődleges feladat egy egységes fejlesztési terv kidolgozása, ami folyamatban van, és a visszajelzések alapján sikerült is jókorát előre lépni már fél szezon alatt az elmúlt évekhez képest. Fontos, hogy minden központban egyforma képzést kapjanak a kapusok, ugyanazok az elvek alapján dolgozzanak. Ezért szemináriumokat is szervezünk, ahol a szakmai képzés keretében átbeszéljük a tervet, ezekről folyamatosan egyeztetünk a kapusedzőkkel, akik egytől egyig nagyon fontos elemei a rendszernek. Nélkülük, az ő elhivatottságuk nélkül ez nem menne.

Itt a karácsony, közeleg az újév. Hol és hogyan tölti az ünnepeket?

Magyarországon töltöm az ünnepeket szűk családi és baráti körben. Igyekszem feltöltődni, hogy újult energiával ugorhassak fejest a 2022-es év kihívásaiba.

Van újévi fogadalma?

Nem szoktam fogadalmakat tenni. Azt gondolom, ha az ember az életében bármin változtatni szeretne, akkor a legjobb azonnal elkezdeni, nem kell megvárni az új évet.

Hogyha lehetne egy hokihoz kapcsolódó kívánsága, ami biztosan teljesül 2022-ben, mi lenne az?

Azt hiszem, most egy ilyen van: mindenki számára, aki ebben az egészben valamilyen formában részt vesz és dolgozik, hozzon egészséget 2022. Ha itt-ott még siker is párosul hozzá, az már hab a tortán. Mindenkinek boldog karácsonyt és sok vidámságot kívánok az ünnepek alatt!

Ne maradj le újdonságainkról! Iratkozz fel hírlevelünkre ITT!