A 2019-20-as szezon végén zárta le aktív játékos-pályafutását, és rövidesen csatlakozott a Székelyföldi Jégkorong Akadémia szakmai stábjához. Nem volt egy előre eltervezett lépés, de nagyon hamar megszerette az új helyzetet. A felcsíki központban és a Sapientia U23 mellett dolgozó edzővel, Antal Zsomborral beszélgettünk az első SZJA-s szezonjáról és az egyetemista csapatról.

Az előző szezon végén döntöttél úgy, hogy befejezed az aktív játékoskarrieredet és röviddel ezután csatlakoztál az SZJA-hoz. Korábban is úgy készültél, hogy edzőként akarsz dolgozni tovább?

Megmondom őszintén, én az edzősködésre egyáltalán nem számítottam. Úgy gondoltam, hogyha abbahagyom a hokit, akkor egészen más területen fogom folytatni, nem leszek soha edző. Volt egy olyan érzésem, hogy edzőként nem taníthatod azt, amit te átéltél, megtapasztaltál, hanem olyan kívülről és felülről jövő elvárásokhoz kell igazodni, amikkel nem biztos, hogy egyetértesz, amik nem biztos, hogy működnek a jégen.

Ehhez képest mit tapasztaltál az első szezonodban?

Én a felcsíki központnál dolgozom, ahol Antal Előd a mentoredzőnk. Sem tőle, sem az akadémia vezetőségétől nem jött olyan elvárás, hogy valamit muszáj így vagy úgy csináljunk. Mindig ki szoktuk kérni a mentoredző véleményét. Ő is elmondja, ha valamin szerinte változtatni kellene, ilyenkor leülünk, és megbeszéljük, majd közösen úgy alakítjuk, hogy a legjobb legyen.

Ugyan nem készültél tudatosan az edzői pályára, de rengeteg edzővel dolgoztál együtt játékosként, és mostmár te is kipróbáltad élesben ezt a munkát. Milyennek látod magad az új szerepkörben? Mit akarsz nyújtani a játékosoknak, és mit vársz el tőlük?

Arra számítottam, hogy teljesen befejezem a hokis pályámat, de nem olyan könnyű elengedni. Ezt én sem gondoltam komolyan, 6 éves koromtól 36 éves koromig jégkorongoztam, nem lehet csak úgy hátrahagyni. Amikor hívtak az akadémiához, nagyon sok jót mondtak az egész rendszerről, úgyhogy nem találtam okot, amiért ne próbálnám ki. Itt Felcsíkon pedig, úgy érzem, hamar be is tudtam illeszkedni, nagyon jó társaság van, mindenkivel tökéletesen kijövök. Tamás Nándorral vezetjük az U12-es és U14-es korosztályt.

Azt látom, hogy gyerekként nekünk nem voltak adottak ilyen lehetőségek, mint most. Ezért én azt szeretném a legjobb tudásom szerint átadni a játékosoknak, amit az évek során sokszor magamtól kellett megtanuljak, vagy kitapasztaljak. Szerintem nagyon barátságos vagyok a gyerekekkel, úgy érzem, ők is elfogadtak engem. Ami fontos nálam, az a fegyelem. Viccelődünk, bohóckodunk, de érezzük a határokat, és amikor munka van, akkor csak arra koncentrálunk. Ha azt jól elvégeztük, akkor utána lehet megint lazítani.

Nemcsak a felcsíki U12-esekkel és U14-esekkel dolgozol együtt, hanem a Sapientia U23-nál is másodedző vagy. Ezt a feladatot váltásban hárman végzitek el Tamás Nándorral és Todor Krisztiánnal. Miben más az egyetemistákat edzeni?

A kisebbeknél olyan készségeket, játékelemeket próbálunk megtanítani, amiket éppen abban a korosztályban kell elsajátítaniuk a gyerekeknek. Gondolhatunk itt korcsolyatechnikára, korongkihozatalokra, technika és taktikai elemekre. A Sapientiánál pedig már úgy dolgozunk, mint egy felnőtt csapatnál. Azért is áll ez egy kicsit közelebb hozzám, mert ugyanolyan típusúak már ezek az edzések, mint amit én a felnőtt hokiban sok éven keresztül megtapasztaltam.

A játékosok is, a szakmai stáb is pozitív véleménnyel volt Jens Brändström vezetőedzőről, így nemrég szerződést hosszabbított, jövőre is ő vezeti a Sapit. Milyen vele a munka, miben látod az ő eredményességének a kulcsát?

Ahhoz képest, hogy nem egy idős edzőről beszélünk, hihetetlen kiterjedt hokitudással rendelkezik. Nagy tapasztalata van, rengeteg jó csapatnál dolgozott, komoly ligákban megfordult. Akármilyen kérdésed van a hokival kapcsolatban, írhatsz neki, hívhatod, mindig elérhető. Hogyha a játékosok odafigyelnek, és próbálják azt a taktikát betartani, amit ő elvár, és követik a módszereit, akkor rengeteget tudnak fejlődni.

Máris látszik ez a fejlődés a fiúkon?

Én ismertem a tavalyi Sapit a jégről, mert a bajnokságban játszottam ellenük. Ahhoz képest rengeteget haladtak. Sok játékos ki is cserélődött, de nagyon látványos az előrelépés. Ezen dolgozik Jens, és meg is van az eredménye annak, hogy foglalkozik velük.

A Sapi padján eltöltött időszakodból mi a legemlékezetesebb pillanat számodra?

Az első idegenbeli Steaua-meccs maradt meg nekem különösen, ami másodedzőként is az első találkozóm volt. Ilyenkor, mielőtt kimennénk az öltözőből, az edző szokott mondani egy beszédet a csapatnak. Jens arra kért, hogy ezt most csináljam meg én. Nem szólt előtte, hogy készüljek, úgyhogy meg is lepett, de jó érzés is volt.

Most egy hosszabb szünet után folytatódik a román bajnokság, milyen állapotban van a csapat, hogy befolyásolta a fiúkat ez a meccshiányos időszak?

Az, hogy ilyen rendszertelen volt a szezon, hatott a játékosokra is. Ők is elfáradtak, hosszú ideig csak edzettek, hiányoztak a meccsek, ahol levezethetnék a feszültséget. Ugyanakkor nem volt gond a motivációval, és olyan problémák sem merültek fel, amik ne lennének természetesek egy csapat életében.

A következő két meccsen a Brassó lesz az ellenfél még az alapszakaszban, utána következik az alsóházi rájátszás. Mit vársz a Brassó elleni összecsapásoktól? Az ellenfél Erste ligás kiesése és csalódottsága jelenthet plusz esélyt a Sapinak?

Az igazat megvallva többféleképpen is elsülhet ez a helyzet. Hogyha a motivációjukra negatívan hat a kiesés, akkor csinálhatunk egy nagyon jó meccset ellenük, ha pedig bizonyítani akarnak és önbizalomnövelő győzelemre törekednek, akkor a megszokottnál is nehezebb meccsekre számíthatunk.

Brassó ellen az a fontos, hogy jó játékot mutasson a csapat, és belerázódjon, vegye fel a meccsritmust, mert nekünk a Steauat kell majd megvernünk a playoutban. A legfőbb cél, hogy őket megelőzzük a tabellán. Ehhez pedig az kell, hogy minél jobb formába lendüljünk rövid idő alatt.