A jégkorongidény zárásaként Del Pedricket a Székelyföldi Jégkorong Akadémia technikai igazgatóját kértük meg, hogy értékelje az első itt töltött évét.

– Kanadaiként miként élte meg a székelyföldi tartózkodását, illetve milyen nehézségekbe ütközött?

– Úgy éreztem, hogy nagyon jól fogadtak Székelyföldön, ahol az emberek kedvesek, barátságosak. Több olyan személy vesz körül, akik segítenek és igyekeznek minél otthonosabb körülményeket teremteni. Számomra megtiszteltetés, hogy itt dolgozhatok a régióba, ahol az emberek büszkék az örökségükre, illetve a tradícióikra és mindezt igyekeznek bemutatni nekem. Sokat tanultam tőlük ebben a szűk egy évben is és értékelem ezt. Szerencsések vagyunk, hogy egy nagyszerű csapat alakult ki, akik viszik a programot és dolgoznak érte. Mint minden munkában természetesen vannak kihívások, ahol egyezségeket kell kötni és számos ilyennel mentünk szemben a program első évében. Ha már a kihívásoknál tartunk, akkor elsőként említeném a nyelvet és a kommunikációt. A magyar, illetve a román tudásom napról napra gyarapszik és a továbbiakban is ezen leszek. De tudjuk, hogy nagyon fontos a szakmai személyzetnek, illetve az edzőknek, hogy az alap angolt elsajátítsák, hiszen ez a nemzetközi jégkorong nyelve. A másik kihívás, hogy megkíséreljük a megmódosítani a korábbi játékos neveléshez köthető felfogást és ezt dinamikusabbá tegyük, hogy a fiatalok szintet tudjanak lépni. Minden kihívásra, illetve akadályra úgy tekintünk, hogy azt meg lehet és meg kell oldani.

– Milyen tervekkel érkezett az akadémiához és melyek amiket sikerült megvalósítania?

– Amikor elvállaltam a munkát, hogy a székelyföldi jégkorong érdekébe dolgozzak, akkor elsősorban a cél az volt, hogy a jégkorongozó fiatalok számát megnöveljük a régióban és egy működőképes, illetve egy jóval hatékonyabb programot szervezzünk köréje. Másodsorban Székelyföld kultúrájáról és tradícióiról szerettem volna többet tanulni és nem utolsó sorban számomra ez a program egy fejlődési lehetőség úgy szakmailag, mint emberileg. Kétséget kizáróan fejlődést és sikereket tapasztalok mindezen irányokban, habár még rengeteg a tennivaló, amelyeket meg kell lépni, de biztos vagyok benne, hogy az előttünk álló években további fokozatokat sikerül majd lépni. A továbbiakban is türelmesek és kitartóak kell maradjunk, hiszen minden új dologhoz, új munkastílushoz idő kell, amíg elfogadják és magukévá teszik.

– Miben látja a székelyföldi jégkorong hiányosságait, illetve erősségeit?

– Erősségnek mindenképpen azt hozhatom fel, hogy a fiatalok égnek a vágytól, hogy játszhassanak, nyitottak arra, hogy tanuljanak és napról napra jobbak legyenek. A jövőben pedig azon igyekszünk dolgozni, hogy javuljon a játék közbeni sebességük, bátrabban vállaljanak játszani, vállalkozzanak, illetve az atletikusságon is dogozni kell. Kulcsfontosságú lesz – a székelyföldi jégkorong fejlődésének érdekében – megtalálni a képzés korrekt volumenét, illetve annak összetevőit.

– Mennyire elégedett az akadémia kötelékébe tartozó jégkorongozók, illetve edzőik hozzáállásával?

– Többnyire elégedett vagyok úgy a játékosok, mint az edzők hozzáállásával. A jövőben azon is fogunk dolgozni, hogy a nem megfelelő berögződéseket, szokásokat megváltoztassuk olyan irányban, hogy az elősegítse az utánpótlásképzést.

– A székelyföldi jégkorongozók fiatal korukban még tartani tudják a lépést az elittel, ám utána egy gyors és folyamatos lemaradás történik, legalábbis ez az általános vélemény. Szakmai szempontból ezt mivel magyarázza, és miként látja?

– Nem tudom honnan van ez az általánosítás. Minden figyelmünk arra összpontosul, hogy létrehozzunk és kövessünk bizonyos iránymutatásokat minden egyes korosztály számára, párhuzamosan növelve a létszámot. Minél nagyobb ez a létszám a különböző központokban, annál nagyobb valószínűséggel találunk hasonló képességű sportolókat, akik egymással készülve, hatékonyabb edzésekben lehet részük ezáltal is segítve fejlődésüket. Végül is ez a vezető szerep, hogy minden játékos képes legyen szintet lépnie, és ebben kell segíteni a helyes utat megmutatva.
Véleményem szerint a játékszínvonal romlása vezetett oda, hogy számos játékos döntött úgy, hogy elhagyja a régiót és más helyen igyekszik tovább fejleszteni saját magát. A hiányuk miatt pedig fokozatosan csökken a versenyképes játékosok sora.

– Lejárt az első éve az akadémiánál. A következő szezonra milyen tervekkel érkezik? Melyek lesznek a legnagyobb feladatkörei, mire fogja a legnagyobb hangsúlyt fektetni?

A célok nem fognak változni az előre megszabottakhoz képest. Tovább kell dolgozni azon, hogy minél több infrastrukturális beruházás jöjjön létre, ahol lehetőség nyílik további jégkorongozók felkutatására, illetve a meglevők tovább fejlesztésére. Továbbra is szorosan össze kell dolgozzunk az edzőkkel és a meglevő programokat tovább kell vinni, ezáltal is továbbfejleszteni a meglevő légkört úgy a pályán, mint azon kívül. Javítani kell a sportolók atletikusságán jégen kívüli foglalkozásokkal, illetve más sport edzésekkel. Javítani kell továbbá a technikai elemeken is, gondolván a korcsolyázásra, a lövésekre, a korongkezelésre, passzokra, ütközésekre. Oda kell figyeljünk a fejlesztési részletekre és a szülők nevelésére is, ami a folyamatokat illeti.