Belépés Regisztrálás Székelyföldi Jégkorong Akadémia főtámogatója
Hírek
 
Császár Róbert: „Bíztatni, támogatni kell a gyermeket”
2018-12-24
 

Az U20-as magyar válogatott négy székely játékossal, Császár Hunorral, Fejes Nándorral, Mihály Ákossal és Péter Andorral a soraiban szerzett bronzérmet a lengyelországi divízió I/B-s világbajnokságon. A magyar csapat legértékesebb játékosának (MVP) Császár Hunort választották, aki 5 góllal és két gólpasszal zárta a tornát. A csatár igazi sportoló családból származik, öccse a Felcsík utánpótlás-csapatában jégkorongozik, a húga pedig biatlonozik és éppen az ifjúsági olimpiára készül. Édesapjuk Császár Róbert a Sapientia U23 felszerelésmenedzsere. Vele beszélgettünk arról, hogy milyen szerepe van a szülőknek abban, hogy a gyerek igazán sikeres sportolóvá érhessen.

Mindhárom gyereked sportol, nem is akármilyen színvonalon. Te hogyan kerültél közel a sporthoz, honnan jön a sport iránti szenvedély?

Mivel édesapám nyugdíjazásáig tornatanár volt, ezért mindig körülvett a sport. Abban az időben Székelyföldön egyértelmű volt, hogy ha az embernek fia születik, akkor jégkorongozni fog. A bátyámmal mi is ezt a sportot próbáltuk ki legelőször. Tizenkét éves koromban aztán egy betegség miatt abbahagytam a hokit. Később kosárlabdáztam, voltam jégkorong asztali bíró, de bíráskodtam sí, és gyorskorcsolya-versenyeken is, ma is rendszeresen focizok a körzeti bajnokságban.

Ezek után nem volt kérdés, hogy a gyerekeid sportolni fognak.

Így van, szerettem volna, hogyha kipróbálhatják a jégkorongot.

A lányod mégis biatlonozik. Hogyan döntöttétek el, hogy ki melyik sportot választja majd?

A lányom legelőször dzsúdózni kezdett, mert keménykötésű volt, és apósom is űzte korábban ezt a sportot, ezért választottuk, de kipróbálta a táncot is. Elég hamar kiderült, hogy nem ezek lesznek a neki megfelelő sportágak. Ezután váltottunk a síre. Viszonylag hosszú ideig lesikló volt, de be kellett látni, hogy itt a földrajzi adottságok nem megfelelőek arra, hogy profi szintre tudjon emelkedni. Márton Simon többször tanácsolta, hogy térjen át biatlonra, mert sikeres lenne benne. Végül 11 éves kora környékén benne is megszületett az elhatározás, és váltott. Most tizenhét éves és az ifjúsági olimpiára készül.

Milyen nehézségekkel, áldozatokkal jár, ha az ember három sportoló édesapja?

Rengeteg energiát, kitartást igényel. Én úgy gondolom az, hogy a gyermek profi sportolóvá váljon 70 százalékban a szülő felelőssége, 70 százalékban rajta múlik. Nálunk mindig a sport volt a legfontosabb. Sokszor ehhez kell igazítani minden mást, a szülők programját, gyakran még a munkáját is. Az az első, hogy ott legyenek edzésen. Korábban volt már olyan is, hogy a munkahelyemről „elszöktem” azért, hogy a lányom Hargitafürdőn edzhessen. Sokszor hallottam, hogy könnyű nekem, mert el tudom vinni a gyerekemet edzésre, ilyenkor mindig azt válaszoltam, hogy annak könnyű, aki meg sem próbálja elvinni.

A legkisebb gyereked is sportol. Mi az, ami miatt mégis érdemes csinálni?

Én lelkileg egy erős, kemény embernek tartom magam, de a világbajnokság alatt volt, hogy sírtam. Semmihez nem hasonlítható az az érzés, amit ilyenkor meg lehet élni. Ezt csak akkor ismeri meg az ember, ha megtapasztalja. Az, amikor a fiam a világbajnokságon szerepel, amikor a lányom eltalálja az összes célt a lövészeten, vagy a legkisebb kapusként kifog néhány korongot, az nem mérhető pénzzel.

Ilyen szempontból egy nagyon különleges időszakon vagytok túl. Hogyan éltétek meg a világbajnokság öt mérkőzését?

Azt el sem merem mondani. Az egész család minden lehetséges eszközön követte, laptopon, telefonon, mindenki külön vonult. Nagyszülők, szülők, testvérek, mindenki nézte a meccseket. Amikor megtudtam, hogy őt választották a magyar csapat legjobbjának, éppen Felcsíkon voltam a jégpályán. Úgy kiabáltam, mindenki csak értetlenül nézett, hogy mi történik velem. Az volt az álmom, hogy a magyar válogatott szerelésében játszhasson, ez már azzal tejesült, hogy behívták a keretbe. De ha bekerült, a maximumot akarta nyújtani, és úgy gondolom, jól teljesített.

Szülőként és a sportban dolgozóként miért tartod fontosnak, hogy egy gyermek sportoljon?

A legfontosabb, hogy egészségesebb lesz. Ma nagyon nehéz kirángatni a gyerekeket a számítógép elől. Ha sportol, akkor rendszeresen megvan az a két óra, amikor mozog. Eközben barátokat tud szerezni, közösségbe kerülni.

Mit tanácsolsz azoknak a kisgyermekes szülőknek, akik bizonytalanok, hogy sportolni adják-e gyermekeiket?

Mindenképpen ki kell próbálni valamilyen sportot. Ha az elején nem megy, nem azt kell mondani, hogy nem lesz semmi belőle, nem érdemes csinálni. Próbálgatni kell, hogy megtalálja a hajlamainak megfelelő sportágat. A lányom a negyediknél maradt meg, pedig a biatlon az egyik legkegyetlenebb sport, amit el tudok képzelni, de ezt szereti. A kisebb fiam kapus, de a mezőnyben is ugyanúgy szeret játszani. Lassan döntenie kell, ezért leültem vele is, hogy segítsem a döntését. Ha egy sport nem megy jól, ki kell tartani, kipróbálni más sportágakat is. Ilyenkor nem szabad megszidni, bíztatni, támogatni kell a gyermeket.

 
 
 
 
Vissza
 
 
 
 
Minden jog fenntartva. Copyright © 2016 SZ.J.A. Székelyföldi Jégkorong Akadémia